Többször feltűnik Magnus Martens (a rendezővel készült interjúnk itt olvasható) kedvesen hibbant filmjében egy jelenet: a futószalagon piros színű műfenyők gurulnak, majd zuhannak a földre. A piros szín nem valamiféle tervezői túlkapás, az eredetileg hófehér termékeket a műhelyben ledarált holttestek vére színezte át. Picit a filmre magára emlékeztet ez a motívum: jó sok vérrel van nyakon öntve, eredetinek túlzás lenne nevezni, bár nem is feltétlenül törekszik erre. De ettől még működik, és azt pedig kár lenne tagadni, hogy rémesen szórakoztató, ráadásul a bűnügyi filmek kedvelői mellett éppúgy a kedvére tesz elborult északi mozik rajongóinak is.
A Jackpot valójában egy kirakós játék, amolyan skandináv módra abszurd helyszínelős-nyomozós móka. A film elejei véres lövöldözés képsorai után rögtön megismerhetjük kissé balféknek tűnő hősünket. Oscar Svendson egy börtönviselteket foglalkoztató műhelyt vezet, ahol a már említett műfenyők készülnek. Mi azonban elsősorban szemtanúként és/vagy gyanúsítottként találkozunk vele, akit azzal nyaggat a helyi rendőrség kissé flúgos nyomozója, hogy ugyan mesélje már el, hogyan élte túl a sztriptízbárban lezajlott lövöldözést, nem mellesleg miért volt puska a kezében, amikor a rendőrök megérkeztek.
És szép lassan kibontakozik egy igencsak meredek sztori, aminek kiindulópontja a nyertes tippmixszelvény és a milliós nyeremény, amin Oscarnak három egykori sittessel kellene osztoznia – ha nem halna meg mindegyikük gyanús körülmények között, nem is beszélve a helyi gengszterről, annak segédjéről, egy rendőrről meg néhány szerencsétlenről, akik rossz időben voltak rossz helyen. A tét kettős: Oscarnak meg kell győznie a nyomozót, hogy minden úgy, olyan elképesztően morbid módon történt, ahogy elmeséli, és persze a nézőt is. Aki nincs könnyű helyzetben, hiszen később egy csavarnak köszönhetően felmerül a gyanú: mégsem úgy történt minden, ahogy azt a túlélő elmeséli. És akkor talán ő maga sem akkora lúzer, ahogy azt elsőre gondoltuk.
A krimiszál pedig nem véletlenül csavarodik ilyen fifikásan (bár bennem azért maradt kétely azt illetően, hogy vajon minden mozaikdarab a helyére került-e, de ezen egy újranézés is segíthet), hiszen a forgatókönyv társírója a norvég krimiexport nagyágyúja, Jo Nesbo maga. A Jackpot egyfelől profin idézi meg a hasonló hangulatú és témájú filmeket – a Sekély sírhanttól a Közönséges bűnözőkön át egészen a Szimpla ügyig jó pár előzmény eszünkbe juthat, és persze a kötelező főhajtást se hagyjuk ki Tarantino mester felé –, másfelől hozza a kötelező „ezek a skandinávok nem normálisak” elvárást. Valakit persze joggal zavarhat, hogy éppen ezért kevés az eredetiség a filmben, ugyanakkor kétségkívül egy profin összerakott, helyenként kimondottan vicces és sodró filmről van szó. Óvakodjanak a műkarácsonyfa-gyártóktól!
(Jackpot. Színes, magyarul beszélő, norvég vígjáték, 80 perc, 2011. Rendező: Magnus Martens. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)
A hét premierfilmjeiről készült összeállításunkért érdemes ide kattintani!
