A divatcég Unhate Foundation nevű alapítványa száz kiválasztottat támogat azok közül a 18 és 30 év közötti, munkanélküli fiatalok közül, akik a Benetton pályázatára művészeti vagy társadalmi projektek terveivel neveztek. A kiírás egyik sarokköve volt, hogy a tervezett pályázatnak konkrét hatása legyen majd az adott közösségre.
A hat magyar versenyző pályázata közül három kimondottan szorosan kötődik a művészet és a grafika területéhez. Egyikük, Lakatos Ábel pályája kacskaringósan alakult ugyan, de a grafikus szakmában mégsem szokatlan az ilyesféle vargabetű. Ahogy a Grundnak elmondta: eredetileg jogásznak tanult, majd a vendéglátás területén mozgolódott, ahol szembesült azzal, hogy a grafikai tervezésre milyen nagy szükség is van, és hogy az ilyen jellegű megbízásoknak bizony komoly költségvonzata van. Éppen ezért önképző módon maga vágott bele a különféle programok kitanulásába, idén pedig az iskolapadba is visszaült azért, hogy képzett tervezőgrafikus váljon belőle.
A pályázat kampányfilmje:
Lehet, hogy ez a nehézkes pályakezdés is szerepet játszik abban, hogy a Benetton pályázatára beadott, Brave névre keresztelt terve is a különféle igények találkozását kívánja elősegíteni. Ábel egy olyan integrált reklámügynökségben gondolkodik, ahol a különféle nonprofit szervezetek ingyen vehetnének igénybe kommunikációs, grafikai és egyéb – többek között mozgóképes – szolgáltatásokat. Ehhez mindenekelőtt a szakmai kapcsolatrendszerét szeretné megmozgatni. Az ötletgazda szerint sok grafikus nem találkozik olyan feladatokkal és kihívásokkal, amikben igazán megmutathatnák a tehetségüket, a nonprofit szervezetek közül pedig sokan nem tudják megfizetni a „komoly” ügynökségek munkáját.
A díj elnyerése lehetőséget teremtene a költséges vállalkozás beindítására, de Ábel nem csak ebben bízik: szeretne minél több céget felkeresni és megnyerni az ügynek, bízva abban, hogy a Benetton neve és a díj körüli hírverés kellő hátszelet biztosít majd a tárgyalásokhoz. Az ötlet mindenesetre eléggé egyedinek tűnik, és Ábel abban is bízik, hogy az említett szervezetek is örömmel kapnak majd a lehetőségen.
Csepregi Szabolcs nevével már találkozhattak olvasóink, hiszen külön cikkben számoltunk be a közösségek életét valóban gyökeresen befolyásoló projektjéről. A nyilvános tereken zajló sporttevékenység és a formatervezés házasítása külföldön – különösen a tengerentúlon és Franciaországban – korántsem számít szokatlannak, nálunk viszont ez idáig még nem volt rá példa, hogy egy olyan, egyszerre egyszerű és látványos tevékenységre, mint a „húzódzkodás”, publikus teret szenteljenek. A Hard Body Hang nevű projekt ezen kíván változtatni, és a tervezők többek között azt is szeretnék elérni ezzel, hogy a fiatalok ne csak éjszaka vegyék birtokba a népszerűbb közparkokat.
Simonyi Kristóf is a közösségi találkahely gondolata mentén dolgozta ki tervét, ő Székesfehérváron valósítana meg egy olyan installációt, amely képzőművészek, dizájnerek, írók, költők, civil szervezetek és közönségük számára szolgálna találkahelyül.
A Grund rendszeres olvasói számára ismerősen csenghet a WonderLAB projekt neve. Varga Dorottya tervezőgrafikus testvérével együtt hozta létre Pesten azt a közösségi alkotóteret, amely bemutatóteremként is működik, és ahová bárki betérhet, ha tombol benne az alkotókedv.
A Benetton válogatásába bekerült még Augusztin Adrienn Heathy Smile nevű projektje is, ez egy ingyenes, elsősorban gyerekeknek szóló szájhigiénés tanácsadóközpont létrehozását tűzte ki célul, valamint Szigethy Eszter projektje, a Beyond the Border, amellyel a pályázó a mexikói kivándorlók helyzetére kívánja felhívni a figyelmet, a menekültszállókon élő gyerekeknek tartott grafikai foglalkozások során létrejött alkotások segítségével.
