Meghalt a maoizmust propagáló írónő

Elhunyt Han Szü-jin kínai–belga írónő, aki Mao Ce-tung kommunista Kínájának "jószolgálati nagyköveteként" diplomáciai háttérszerepet is betöltött a nyugati világban.

Az Elizabeth Comber néven is publikáló írónőt, számos Kínáról szóló regény és történelmi munka szerzőjét 95 éves korában a svájci Lausanne-ban érte a halál. A törékeny és karizmatikus, az AFP által egyenesen „rejtélyesnek” nevezett asszony, aki nyugaton „kínai forradalmárnak”, a szocialista Kínában pedig „burzsoának” nevezte magát, az 1960-as és 1970-es években gyakran szerepelt a tévé- és rádióműsorokban, hogy ellensúlyozza a Mao Ce-tung Kínájáról kialakult negatív képet, és ezzel elősegítse, hogy a pekingi kormányt ismerjék el Kína képviselőjeként az ENSZ-ben Tajvan helyett.

Az írónő sokak szemében „híd szerepet” töltött be, ám a rendszer ellenfelei hevesen bírálták, mert védelmébe vette az 1950-es évek végén kibontakozott, gazdasági katasztrófához vezető, számtalan emberéletet követelő „nagy ugrást” és az 1960-as években ugyancsak Mao által az országra kényszerített „kulturális forradalmat”. A franciául és angolul író Han Szü-jint sokan Pearl S. Buck amerikai írónőhöz hasonlították. Önéletrajzi ihletű írásaiban bevezette az olvasót a kínai családok életébe, munkáiba beleszőtte Kína sorsát is.

Han Szü-jin 1978 októberében, Marseille-ben

Fotó: Europress / AFP

Han Szü-jin 1917. szeptember 12-én Hszinjang városában, Honan tartományban született, Matilda Rosalie Elizabeth Csou néven, a Szü-jin írói nevet (jelentése: egyszerű hang) később vette fel. Kínai apja Belgiumban vasútépítő mérnöki tanulmányokat folytatott, ott ismerkedett meg Marguerite Denis-vel, egy belga miniszter lányával. Dacolva a kor faji előítéleteivel, 1908-ban összeházasodtak, a frigyből nyolc gyermek született. A pár 1913-ban Kínába költözött.

Han Szü-jin 1934-ben Európában orvosnak tanult, majd 1938-ban visszatért Kínába, és ápolónőként vett részt a japán megszállók elleni harcban. 1948-ban Londonban szerezte meg orvosi diplomáját. Amikor 1956-ban már ismert szerzőként visszatért Kínába, Csou En-laj kínai miniszterelnök adott tiszteletére fogadást. A következő két évtizedben mind írásait, mind nyilvános szerepléseit a népi Kína által elért „csodálatos sikerek” méltatásának szentelte. Ekkoriban évente négy hónapot töltött Kínában – ám könyveit szülőhazájában mégsem adták ki.

De Gaulle tábornok 1970-ben, amikor már lemondott a francia államfői tisztségről, Han Szü-jint kérte fel arra, hogy 1971-re szervezzen számára találkozót Maóval – ám a tábornok még az előtt meghalt, hogy erre sor került volna. Az 1980-as évek javát Han Szü-jin a svájci Lausanne-ban töltötte. Ekkor is a pekingi vezetést támogatta, ide értve a tibeti kérdés kínai kezelését, amiért ismét támadták.

A Hszinhua kínai hírügynökség híradása szerint Han Szü-jin november 2-án hunyt el, és november 8-án emlékünnepséget rendeznek tiszteletére Lausanne-ban. Munkásságát ismertetve a Hszinhua felidézte, hogy mintegy 40 könyvet írt a modern Kínáról, Ázsiáról, illetve önéletrajzi regények és történelmi munkák szerzője volt. Külön kiemelte, hogy az írónő A Many-Splendored Thing című regényéből 1955-ben nagy sikerű amerikai filmet is forgattak.