− Október 25-én a Művészetek Palotájában, 30-án a pécsi Kodály Központban lépett fel a Kronos Quartet, ám ez már a sokadik alkalom, hogy Magyarországon jár. Mi köti önöket az országunkhoz?
− Az 1960-as évek Amerikájában nőttem fel, nagyon fiatal, talán tizenhárom éves, ha lehettem, amikor megismerkedtem Bartók Béla művészetével. Azonnal megfogott muzsikájának a furcsa vitalitása, az idegen, de mégis gyönyörű hangzása, nagyon érdekesnek találtam Bartók zenei megfogalmazásait. Középiskolásként már játszottuk a rapszódiáit, a hegedűversenyeit, a duettjeit, négyeseit: Bartók Béla az első és legfontosabb oka annak, hogy Magyarországra szerettem volna jönni. Először 1984-ben vagy 1985-ben jártam Magyarországon, és az egyik első dolgom volt, hogy Budapesten meglátogassam Bartók házát: ez egy nagyon fontos pillanat volt az életemben. A kortárs magyar zeneszerzők is kötnek Magyarországhoz. Ligeti György Első vonósnégyesét viszonylag korán kezdtük el játszani, Kurtág György, Márta István, Szemző Tibor és még egy sor magyar zeneszerző vonósműveit is játsszuk.
− Úgy tudom, már legalább negyven-ötven zeneszerző írt műveket a Kronos Quartetnek. Hogyan indult ez az együttműködés?
− Pontosítanék: eddig már több száz zeneszerző írt nekünk műveket, férfiak és nők a világ minden részéről, több mint nyolcszáz új darabot. Ezt az együttműködést én szorgalmaztam. Rengeteg időt töltöttem azzal, hogy számomra teljesen ismeretlen zeneszerzők különböző, számomra ismeretlen darabjait hallgattam. A mai idők a zene szempontjából rendkívüliek: rengeteg zeneszerző és rengeteg előadóművész létezik, akár csak a vonósnégyeseket is tekintve. Ilyen korábban még nem volt, hogy ugyanabban a témában ennyire sokféle, különböző szemszögből, felfogásból születhessenek zeneművek. Én voltam az, aki felkérte az egyik vagy a másik zeneszerzőt, hogy dolgozzunk együtt.
− Tegyük fel, hogy otthon komponálgatok. Mit tanácsol, milyen zenét írjak ahhoz, hogy azt a Kronos Quartet el is játssza?
− Ami engem leginkább érdekel egy zeneműben, az a zeneszerző egyénisége, a személyes hangvétele, az, hogy a mondanivalója mélyből fakad. Távol áll tőlünk bárkit is arra sarkallni, hogy megpróbáljon Kronos-szerű darabokat írni. Azt remélem, hogy akik nekünk írnak darabokat, azok nagyon odafigyelnek a belső hangjukra, a belső világukra, és megtalálják annak a módját, hogy a mélyből fakadó mondanivalót a legjobban tudják kommunikálni. És remélhető, hogy a mű megszületése után a Kronos Quartet is megtalálja annak hiteles interpretációját.
− Ha jól értem, ez a közös pontja annak, hogy játszanak klasszikus zenét, dzsesszt, világzenét rockot, filmzenét is: mindegyikben az egyénit keresik.
− A magyarázat nem ennyire egyszerű. A zene ugyanis más tekintetben is rendkívül személyes: lehet, hogy többen ugyanazt a darabot halljuk, mégis lehet, hogy mindnyájunkban különböző gondolatokat, érzéseket kelt. Ilyenfajta személyesség, egyediség is jellemzi az összes zenét. Nem szeretném, ha azt gondolná bármelyik zeneszerző is, ha a darabját nem játsszuk el, akkor az nem jó: erről szó nincs. Mi azokat a kompozíciókat játsszuk el, amelyek elbűvölnek minket, mindnyájunkban kellemes érzetet keltenek. Nem biztos, hogy minden darab, amit játszunk, hibátlan mű, univerzálisan is a helyén van, és minden hallgatójának ugyanazt nyújtja, amit nekünk. De annyi bizonyos, a zenekar fennállásának elmúlt 39 éve során rendkívül sok csodálatos zenei élményben volt részünk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!