A hobbiton is túl – rajzok a Tolkien-galaxisból

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Tolkien-rajongóknak kötelező A hobbit művészete című könyv: segítségével felfedezőutat tehetünk a tudós-művész fantasztikus képzeletvilágában.

Szathmáry István Pál
2012. 12. 05. 15:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A széles körben ismert történet szerint Tolkien A hobbit elhíresült első sorát („Élt egyszer egy földbe vájt üregben egy hobbit”) egy vizsgapapírra firkantotta. Ezt követően számtalan kézirat készült, és már ezekhez is szorgosan rajzolt, leginkább térképeket a fejében megszülető mitikus világról. A nagy mesélő hírében álló Tolkien a készülő regényt esténként a fiainak olvasta fel. Hogy mennyire érdekelte az akkor még tudósként nevet szerző későbbi írót a külcsín, alátámasztja az is, hogy A hobbit terjesztésre és bemutatásra szánt változatát egy sokoldalú Hammond írógép segítségével gépelte le, amelyen cserélhetőek voltak a betűtípusok. Ebben az általa „házi kéziratnak” nevezett változatban illusztrációk és térképek helyet kaptak.

A kéziratra az Allen & Unwin kiadó egyik szerkesztője csapott le, és az ezután kezdődő hosszas és fáradságos közös munka során kiemelt szerep jutott a grafikai-tipográfiai kérdéseknek is. Az album bevetető cikke segítségével az olvasó is végigkövetheti ennek a munkának a nagyon tanulságos fordulatait. Érdekes, és nem csak a nyomdaipar története iránt érdeklők számára tanulságos elolvasni, hogy miként is próbált az író, a szerkesztő és a kiadó műszaki vezetője által alkotott csapat úrrá lenni a nehézségeken. Szép és míves kiadványt szerette volna, térképekkel, illusztrációkkal, de egyrészt kötötték őket a költségek, másrészt a technikai kihívások is nehéz próba elé állították őket.

Tolkien lelkesen és nagyon elszántan vett részt a kötet előkészítésében. Ha kellett, újrarajzolta a térképeket, kérésre további illusztrációkat festett, és mindeközben folyamatosan szabadkozott, amiért – szerinte – nem túl képzett grafikus. Mi több, a könyvborító tervezésére is vállalkozott – a végeredmény az album elején köszön vissza. Hogy ezen a téren is sikerült maradandót alkotnia, egyértelmű: időnként még mindig használják egyes kiadásoknál. A könyv további érdekességeket is tartalmaz – például annak felsorolását, kik és milyen művek hatottak Tolkienre, milyen utalások ismerhetők fel egyes képei esetében –, amik felsorolására itt nincs hely.

Összességében elmondható, hogy viszonylag szűkszavúsága dacára az album rendkívül informatív, ennek köszönhetően az életművet esetleg kevésbé ismerő olvasó is kellő vértezettséggel lapozhatja végig a képeket. Amikhez szerencsére magyarázó szövegeket is kapunk. Ezek eligazítanak azt illetően, hogy az adott kép melyik könyvbéli jelenethez készült, betekintést nyerhetünk Tolkien módszereibe, gondolkodásmódjába. Hogyan formálódott egy-egy jelenet, ötlet, miért módosultak a rajzok. A bőséges háttér információ mellett és azokon túl persze a képek önmagukban is „beszélnek”.

Mégis nem kis kihívás ezeket a grafikákat attól a ténytől elválasztva szemrevételezni, hogy a híres mű illusztrációit nézzük. Ugyanakkor még sincs arról szó, hogy ezek a grafikák csak mint az életművet színesítő érdekességek lennének figyelemre méltóak. Önmagában picit akár bárgyúnak is hathat a kijelentés, hogy Tolkien mesekönyv illusztrátorként is megállta volna a helyét, pedig ez az igazság. Mert hiába akad gondja az arányokkal itt-ott, főleg a figurák megjelenítése esetében, koncepciós érzéke és tudatossága, mellyel megteremti az adott kép stiláris-hangulati egységét, nagyon is dicsérendő. Különösen elevenében van a táj és az épített világ aprólékos felépítéséről van szó. A tervezettség bájjal párosul ezeken a lapokon, és a kidolgozás minőségét illetően sem lehet komolyabb kifogásunk.

Örömteli felfedezni néhány rajzon – különösen a tussal készülteken – a korszak uralkodó illusztrációs és alkalmazott grafikai irányzatainak némelyikét. Az ornamentika okos használata, a kép nagyobb egységei-felületei közötti termékeny viszony ugyanúgy jellemi a tolkieni grafikai világot, mint a meseszerűség vagy a bájos elrajzoltság. Öröm kézbe venni a kiadványt, rajongóként egyenesen kötelező.

(Wayne G. Hammond és Christina Scull: A hobbit művészete. Európa Könyvkiadó, 2012, 142 oldal, 4990Ft. Fordította Bonácz Ágnes)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.