A széles körben ismert történet szerint Tolkien A hobbit elhíresült első sorát („Élt egyszer egy földbe vájt üregben egy hobbit”) egy vizsgapapírra firkantotta. Ezt követően számtalan kézirat készült, és már ezekhez is szorgosan rajzolt, leginkább térképeket a fejében megszülető mitikus világról. A nagy mesélő hírében álló Tolkien a készülő regényt esténként a fiainak olvasta fel. Hogy mennyire érdekelte az akkor még tudósként nevet szerző későbbi írót a külcsín, alátámasztja az is, hogy A hobbit terjesztésre és bemutatásra szánt változatát egy sokoldalú Hammond írógép segítségével gépelte le, amelyen cserélhetőek voltak a betűtípusok. Ebben az általa „házi kéziratnak” nevezett változatban illusztrációk és térképek helyet kaptak.
A kéziratra az Allen & Unwin kiadó egyik szerkesztője csapott le, és az ezután kezdődő hosszas és fáradságos közös munka során kiemelt szerep jutott a grafikai-tipográfiai kérdéseknek is. Az album bevetető cikke segítségével az olvasó is végigkövetheti ennek a munkának a nagyon tanulságos fordulatait. Érdekes, és nem csak a nyomdaipar története iránt érdeklők számára tanulságos elolvasni, hogy miként is próbált az író, a szerkesztő és a kiadó műszaki vezetője által alkotott csapat úrrá lenni a nehézségeken. Szép és míves kiadványt szerette volna, térképekkel, illusztrációkkal, de egyrészt kötötték őket a költségek, másrészt a technikai kihívások is nehéz próba elé állították őket.
Tolkien lelkesen és nagyon elszántan vett részt a kötet előkészítésében. Ha kellett, újrarajzolta a térképeket, kérésre további illusztrációkat festett, és mindeközben folyamatosan szabadkozott, amiért – szerinte – nem túl képzett grafikus. Mi több, a könyvborító tervezésére is vállalkozott – a végeredmény az album elején köszön vissza. Hogy ezen a téren is sikerült maradandót alkotnia, egyértelmű: időnként még mindig használják egyes kiadásoknál. A könyv további érdekességeket is tartalmaz – például annak felsorolását, kik és milyen művek hatottak Tolkienre, milyen utalások ismerhetők fel egyes képei esetében –, amik felsorolására itt nincs hely.
A hobbiton is túl – rajzok a Tolkien-galaxisból
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar NemzetTolkien-rajongóknak kötelező A hobbit művészete című könyv: segítségével felfedezőutat tehetünk a tudós-művész fantasztikus képzeletvilágában.
Összességében elmondható, hogy viszonylag szűkszavúsága dacára az album rendkívül informatív, ennek köszönhetően az életművet esetleg kevésbé ismerő olvasó is kellő vértezettséggel lapozhatja végig a képeket. Amikhez szerencsére magyarázó szövegeket is kapunk. Ezek eligazítanak azt illetően, hogy az adott kép melyik könyvbéli jelenethez készült, betekintést nyerhetünk Tolkien módszereibe, gondolkodásmódjába. Hogyan formálódott egy-egy jelenet, ötlet, miért módosultak a rajzok. A bőséges háttér információ mellett és azokon túl persze a képek önmagukban is „beszélnek”.
Mégis nem kis kihívás ezeket a grafikákat attól a ténytől elválasztva szemrevételezni, hogy a híres mű illusztrációit nézzük. Ugyanakkor még sincs arról szó, hogy ezek a grafikák csak mint az életművet színesítő érdekességek lennének figyelemre méltóak. Önmagában picit akár bárgyúnak is hathat a kijelentés, hogy Tolkien mesekönyv illusztrátorként is megállta volna a helyét, pedig ez az igazság. Mert hiába akad gondja az arányokkal itt-ott, főleg a figurák megjelenítése esetében, koncepciós érzéke és tudatossága, mellyel megteremti az adott kép stiláris-hangulati egységét, nagyon is dicsérendő. Különösen elevenében van a táj és az épített világ aprólékos felépítéséről van szó. A tervezettség bájjal párosul ezeken a lapokon, és a kidolgozás minőségét illetően sem lehet komolyabb kifogásunk.
Örömteli felfedezni néhány rajzon – különösen a tussal készülteken – a korszak uralkodó illusztrációs és alkalmazott grafikai irányzatainak némelyikét. Az ornamentika okos használata, a kép nagyobb egységei-felületei közötti termékeny viszony ugyanúgy jellemi a tolkieni grafikai világot, mint a meseszerűség vagy a bájos elrajzoltság. Öröm kézbe venni a kiadványt, rajongóként egyenesen kötelező.
(Wayne G. Hammond és Christina Scull: A hobbit művészete. Európa Könyvkiadó, 2012, 142 oldal, 4990Ft. Fordította Bonácz Ágnes)
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!