Az épület apszisában bemutatott performance előképe egy 1974/76-os művészeti akció volt, melynek során Bukta Imre egy falusi vallási ünnepet egyedi módon ült meg: a mezőszemerei méregraktár bejáratánál állt vigyázzban. Erről készült a Tiszteletadás elődeimnek Sarlós Boldogasszony napján 1-2. című képpár, amelynek kivetített változatából az előadás alatt eltűnt az akkori Bukta Imre alakja, a fehér sziluettbe pedig bárki beállhatott, miközben Claude Monet-től Borsos Lőrincig több száz véletlenszerűen kiválasztott képzőművész neve hangzott el.
Bukta Imre a képek utóéletéről az előadás után elmondta: mikor azokat még a szocializmus idején nyomtatásban akarta megjelentetni, a gyanakodó cenzor részletesen kikérdezte a fotók minden apró részlete – például egy tetőn heverő tégla – jelentéséről, végül pedig azért nem engedte megjelenni a munkákat, mert véleménye szerint egy művész nem úgy néz ki, mint Bukta. – Ma szabadon alkothatok, de nem szabad, hogy olyan világ jöjjön el, amiben valaki ismét megkérdezhetné, mit jelent a fejem felett látható tégla – vont párhuzamot a jelennel a képzőművész. Mint megjegyezte, performance-ával a mai rossz közérzetre reagált, amelyben rossz képzőművésznek lenni is.
Bukta Imre hangsúlyozta: nem ért egyet azzal, hogy a Műcsarnokot az állam 2013. január 1-jén átadja a Magyar Művészeti Akadémiának (MMA), mert ezzel sérül az intézmény függetlensége. – Engem mint MMA-tagot nem kérdeztek meg, egyszer csak szembesültem a döntéssel – idézte fel a művész, aki ennek ellenére az MMA-ból nem kíván kilépni, mert ezzel az aktussal állást foglalna az akadémia tagjai ellen is.
A performance ugyanakkor kiállás Gulyás Gábor, a Műcsarnok igazgatója – egyben az ott jelenleg látható nagyszabású Bukta-kiállítás kurátora – mellett is, aki az év végén az intézmény MMA-nak történő átadása miatt távozik pozíciójából – árulta el a képzőművész. Gulyás Gábor mellett több mint ötven művész és közéleti személyiség – köztük Bukta Imre – nyilatkozatban fejezte ki szolidaritását a Heti Válasz csütörtöki számában.
