Kegyetlen gyilkosság után nyomozott az író

Rubin Szilárdot évtizedeken át foglalkoztatta Magyarország történetének talán legvisszataszítóbb sorozatgyilkossága. Sosem fejthette meg a titkát.

Így csak azt a keveset dokumentálhatta, amije volt, de így is látszik: ha az egykori nyomozók ilyen odaadó figyelemmel eredtek volna a gyilkosságok nyomába, és ha nincs ott a történetben a megszálló hatalom érintettsége, fel lehetett volna göngyölíteni a szálakat. És érdekes végigkövetni azt is, miért és hogyan lett Rubin Szilárd íróként megszállottja egy ilyen ügynek. Az írói érdeklődése nyilván több volt, mint a rémtörténetek iránti általános emberi érdeklődés vagy mint az önjelölt nyomozó igazságkeresése. Jancsó Piroska figurája fogta meg – le is írja, hogy minden egy múzeumban látott képpel kezdődött –, az ellentmondásos személyiség, aki prostituált nő tanulatlan gyermekeként, nevelőotthonokban hányódva is intelligens lett és olvasott, s a saját, szintén törvénytelen gyermekei iránti rajongó szeretete éles ellentétben állt a terhére rótt kegyetlen gyilkosságokkal. Mindenképpen jóvátehetetlen tragédia volt a sorsa.

Rubin Szilárd úgy érezhette: meg lehetett volna menteni mindenkit, a gyilkost és az áldozatokat is. Tizenkét évvel elkésett, így az irodalom volt az egyetlen esélye, hogy visszalépjen az időben és helyretegyen valamit. És valószínűleg jó érzékkel tapintott rá arra is, hogy a történet a példátlan gyilkosságsorozattal, a szovjetek tisztázatlan szerepével, a kapkodó rendőrséggel (a nyomozás elején még a vérvád is szóba került) jól megfelel arra is, hogy leképezze az ötvenes évek nyomasztó valóságát, a bizonytalanságot, félelmet és fenyegetettséget. Talán emiatt lett a mű másik munkacíme az Aprószentek mellett a Hódoltsági tükör – végül csak egy, a témáról szóló töredékes esszé kapta ezt a címet, amely szintén a kötet végére került mint a témával foglalkozó – de az író által nem a dokumentumregénybe szánt – írás. Kiegészítésképpen, és mert Rubin Szilárd máig a méltatlanul kevéssé ismert magyar szerzők sorába tartozik, érdemes elolvasni Keresztesi József róla szóló pályarajzát, amely az Aprószentekkel egy időben jelent meg, szintén a Magvető Kiadónál.