Magyar közönségfilm karácsonyra

Itt egy új magyar közönségfilm, a Nejem, nőm, csajom, úgyhogy most már csak a közönségen múlik: szeretne-e magyar színészekkel kacagni és meghatódni.

Van az a filmtípus, amire még akkor is rásüthetjük a karácsonyi film jelzőt, ha se hó, se fenyő, de még egy árva rénszarvasmintás kötött pulcsi sincsen benne. Az ilyen film tökéletes a bejglikóma átvészelésére, kisimítja az ajándékvásárlási hajsza során szerzett lelki ráncokat, és valami romantikus mellékízt is ad a szeretet nevében zajló össznépi összeborulásnak. Ráadásul az ember a rekkenő hőségben is örömmel nézi újra, hogy a fent leírt hangulatsűrítményt megidézze.

Hogy példát is mondjunk, ilyen film az Igazából szerelem, ami egyfajta mintája és mércéje is lett annak, hogyan érdemes mostanság több történetszálon mozgó, sokszereplős romantikus-érzelgős-vicces filmet készíteni. A példa olyannyira ragadós, hogy nemrég a lengyelek szinte egy az egyben elkészítették a hazai választ Levelek M-hez címmel, ami hatalmas sikert aratott náluk. Hogy így lesz-e az Intim fejlövéssel ismertté vált Szajki Péter új filmjével is, megjósolhatatlan, de annyi azért kijelenthető, nem a filmen fog múlni.

Hazugságok hálójában

A Nejem, nőm, csajom a fenti párhuzam mellett besorolható a könnyed, mégsem sekélyes, „csajos filmek” közé. Lehet, hogy a kozmetikai szalon mint fontos helyszín mondatja velem, de a filmet látva beugrott például a francia Vénusz szépségszalon című mozi 1999-ből, ahol szintén egy efféle intézményben keresztezték egymást a szereplők sorsvonalai. Szajki Péter filmjében is gyakran megfordulnak itt a szereplők, randi vagy házassági évforduló előtt, és a „nagygenerál” közben persze kételyeiket is megosztják az empatikus dolgozókkal.

Négy női sors bontakozik ki a szemünk előtt. Négy különböző életkorú nő, négy eltérő élethelyzet. Szilvi, a legfiatalabb, szeretne már fészket rakni párjával, aki viszont a közelgő esküvő okozta pánikot azzal enyhítené, hogy utoljára még jó alaposan kilengene szexuálisan. Kérdés persze, hogy a közösen vállalt párcserés légyott (naprakészebben: swinger party) tényleg segíthet-e abban, hogy mindketten megkönnyebbülve nézzenek a közös jövő elé.

A tévés műsorvezetőként dolgozó Helga egyre inkább aggódik, hogy érett és komoly udvarlója valamit titkol előle, és ezért nem akarja a hálószobájába csalni. A visszafogott és erősen konzervatív Flóra arra gyanakszik, hogy hitoktató férje túl közelről kívánja a bűnt szemrevételezni, magyarán kurvázni jár. Ezért volt rendőr bátyja segítségével nyomozni kezd.

Vera látszólag boldog házasságban él férjével és kisfiukkal, csakhogy előbbi gyanakodni kezd, hogy a gyerek esetleg nem is az övé. Az ő nyomozása is megdöbbentő végeredménnyel zárul. A négy alaphelyzet a különbözőségek ellenére is ugyanazokat a témákat járja körül: hazugságok, elfojtások, önbecsapások és a megbocsátás örök emberi dilemmáit, amik akkor is nyomasztóak, ha az ember – mint a film szereplői mind – viszonylagos jólétben és egészségben éli életét.

Abszurd helyzetek, emberi drámák

Szajkinak és a forgatókönyvet társszerzőként jegyző Vörös Adélnak jó érzéke van ahhoz, hogy ezeken a leírva viszonylag általánosnak és ezért átélhetőnek tűnő alaphelyzeteken épp csak annyit csavarjanak, hogy a sablonosságot elkerüljék, ugyanakkor a film könnyed hangvétele és szórakoztató jellege se szenvedjen csorbát. Bár néhány párbeszéd még így is döccen, és nem mindegyik színész teljesít végig egyenletesen jó színvonalon, az alkotók biztos kézzel építik fel a történeteket és finom érzékkel vegyítik a különféle hangulatokat az érzelmességtől a kacagtató helyzetkomikum kiaknázásáig többféle regisztert is játékba hozva.

Persze nemcsak hangulati különbségek adódnak: a négy történetszál közül talán Helgáé futja ki magát a legkevésbé. Mert igaz, hogy Rudolf Péter most sem tud hibázni, és természetes röhögésre késztet az abszurd balesete miatt szégyenlős udvarló szerepében, de mintha kötelezően hozná a figurát, és nehéz elhessegetni a gyanút, hogy direkt erre a borítékolható derűre lett kihegyezve ez a sztoriszál, ami valahogy kevésbé tűnik mélynek és érzelmileg telítettnek, mint a fiatal pár swinger-kalandjainak szentelt epizód. Ez sem nélkülözi az abszurditást, még vér is folyik benne, azonban a kalandra éhes férjjelölt és az ő akaratának egy ideig magát alárendelő lány története akár bájosnak is mondható, miközben a kissé más irányt vett párcserés összejövetel szinte végig szórakoztató perceket szerez a nézőnek.

Lehet nevetni a megbotlott hittanár kalandjain is, bár viszonylag nehézkesen indul, ugyanakkor a nagy leleplezés jelenete egyszerre fajul remek bohózattá és súlyosbodik családi drámává. A dráma és a könnyed szórakoztatás a gyanakvó apa kálváriáját végigkövető történetben is egyaránt jelen van, talán az előbbiből jut több, miközben azért Szajkiék itt is adagolnak némi pikáns színezéket a sztorihoz.

A Nejem, nőm, csajom igazi közönségfilm, olyan, a nézők széles tömegeit megcélzó mozi, ami nemzetközi összehasonlításban sem ad okot a szégyenre, az ismerős színészek (Stohl András, Tompos Kátya, Schell Judit ugrik be rögtön, de a névsor többi tagját is öröm felfedezni a vásznon) játéka pedig mégiscsak hazai ízeket kínál. Bár ez utóbbiból – felismerhetően mai és magyar élethelyszínekből – többet is elbírt volna a film, de ezt már csak a kötelező kukacoskodás mondatja velem. Jó szívvel ajánlható film, így karácsony előtt különösen.

(Nejem, nőm, csajom. Színes, magyar romantikus vígjáték, 91 perc, 2012. Rendező: Szajki Péter. Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.)

A film rendezőjével készült interjúnkat csütörtökön reggel olvashatják itt, a Kultúrgrundon.