Balatoni Sándor orgonaművészként, karvezetőként, zeneszerzőként, koncertszervezőként, kutatóként és oktatóként is működik, ráadásul mindezt nem Budapesten űzi, ahogy a zenei élet legtöbb feltörekvő tehetsége, hanem Pécsett. Egyházzenei szempontból különben nem rossz választás a baranyai megyeszékhely, főleg ha orgonaművész az ember – nagy múltja van itt az egyházzenének és az orgonaépítésnek is. A valamikori Angster Orgonagyár örökségét a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra viszi tovább, ők készítik a Kodály Központ orgonáját is. Ha elkészül, ez lesz a második „világi” orgona Magyarországon, egyelőre csak a Művészetek Palotája büszkélkedhet ilyennel. Balatoni Sándor persze nyomon követi azt is, hogy készül a hangszer, az orgonaépítő manufaktúrából többeket személyesen ismer, és biztosít, hogy jó kezekben van az orgonaépítés. – Ha csak fele olyan jó lesz, mint a Kodály Központ akusztikája, már elégedettek lehetünk – véli. Rejtély, hogy van ideje még a készülő orgonának is utánaérdeklődni, mert most is legalább hat minőségében beszélgetünk vele: annak idején orgonistaként és karvezetőként végzett, és mindkettőt gyakorolja, írja a doktoriját, koncerteket szervez, zenét szerez és tanít.
– Az egyházzene soha nem volt annyira populáris, mint az énekművészet vagy a zongoraművészet. De engem a neveltetésem közel hozott ehhez a műfajhoz. Régi barátom, Molnár Ottó atya tanácsolta, hogy menjek először kántorképzőbe, aztán Budapesten az Egyházzenei Intézetbe. Az egyházzene és a korábbi zongoratanulmányaim természetes módon magukkal hozták a legfőbb egyházi hangszer, az orgona szeretetét – mesél Balatoni Sándor a kezdetekről. Budapesten tanult, sokszor fellépett itt, és Európa számos nagyvárosában is, mégis ragaszkodik Pécshez. Nem csak a lokálpatriotizmus köti, hanem az is, hogy elmondása szerint az emberléptékű városokat szereti, és szerinte Pécs ilyen. Még akkor is, ha a zenei élet legtöbbször inkább Budapesten zajlik. – Amikor először megkerestek a Junior Prima díjjal kapcsolatban, nagyon meglepődtem, mert korábban is figyelemmel követtem ezeket a díjátadókat, és úgy vettem észre, hogy jobbára a fővárosi kötődésű művészek kapták a díjat. Nekem is elég sok budapesti fellépésem van, de nem mondanám, hogy jelentős mértékben kötődöm a főváros művészeti életéhez. Ezért lepett meg, hogy kiválasztottak. Nagy megtiszteltetés, hogy ezt a díjat vidékiként kaphattam meg – mondja Balatoni Sándor.
Panaszra viszont nincs oka, mert Pécsett zajlik az egyházzenei élet. – A bazilika központi hely ebből a szempontból, és mióta Pécs lett Európa kulturális fővárosa, elég sok kulturális esemény került a városba, amelyek egy része egyházzenei vonatkozású is, ezekben sikerült aktívan részt vennem, az V. Egyházzenei Fesztiválon vagy a kórusfesztiválokon, orgonistaként és karvezetőként is. Ezenkívül szeretek saját koncepció alapján koncertsorozatokat tervezni. Nehéz támogatókat szerezni, ezért jobbára jótékonysági hangversenyek ezek, de több komoly sorozatot is szerveztem már. Például Liszt összes nagyszabású orgonaművéből, kombinálva Esterházy Pál kamarazenéjével – meséli a zenész. A koncertszervezői tevékenység az egyik azok közül a munkák közül, amelyekre különösen büszke. Nemcsak azért, mert telt házzal zajlottak a saját előadói és szerzői estjei és más művészek általa szervezett fellépései, hanem azért is, mert szerinte a zenész nem feledkezhet meg a közönségéről. Ezt a zeneszerzésre és a zenélésre is érvényesnek tartja: a szépet szeretné megmutatni, de nyitott minden újdonságra is. Például semmiképp nem szeretne bezárkózni egyetlen műfajba, bárhogy szereti is az orgonát.
– A műfajok kérdéséhez mindig úgy viszonyultam, mint egy barokk muzsikus: nem elégített ki az egyoldalú művészet. Szeretem kombinálni a különböző műfajokat. Gyakran koncertezek együtt kórusokkal, szólistákkal, kamaraegyüttesekkel. Orgonistaként játszottam már együtt harmonikával és tárogatóval is, most pedig egy nagyon érdekes koncert áll előttem Theodoros Tosoundis görög fuvolistával a pécsi bazilikában. Kíváncsian várom, mert a bazilikában a visszhang miatt izgalmas, vagy inkább veszélyes vállalkozás kamarazenei műveket előadni. Az ötlet egyébként Theodoros Tosoundisé volt: náluk Görögországban ugyanis elég különleges hangszernek számít az orgona – meséli Balatoni Sándor.
És ha már a külföldnél tartunk, arra is felhívja a figyelmet: szerencsés Magyarország, amiért olyan orgonairodalommal dicsekedhet, amilyennel a környező országok közül egy sem. Rengeteg jó szerzőnk van, aki orgonaműveket komponált. Nem csoda, hogy orgonaművészként Balatoni Sándor azt mondja: a magyar zene a szívügye, de szerinte külföldön is kíváncsibbak a magyar repertoárra.
– Sok orgonaművésznél látom azt a tendenciát, hogy inkább a nagy orgonaműveket játsszák, amivel nincs is baj. Megkérdőjelezhetetlen Bach vagy Mozart nagysága, de én nagyon büszke vagyok arra, hogy olyan kiváló zeneszerzők hazájában élhetek, mint Liszt, Kodály és Bartók, vagy akár az olyan, kevésbé ismert szerzők, mint Antalfy-Zsiros Dezső vagy Lisznyay Szabó Gábor. Azért választottam doktori munkám témájául Lisznyay Szabó munkásságát, mert a művei nagyrészt még kéziratban vannak az Országos Széchényi Könyvtárban.
– Eleinte én is nemzetközi repertoárral kezdtem a külföldi hangversenyeket, de az utóbbi időben rájöttem, hogy a magyar repertoárra kíváncsiak igazán. A legutóbbi londoni koncertemen már kifejezetten kérték, hogy csak magyar műsor legyen. Tagadhatatlan, hogy az orgonairodalom jelentős része Bachhoz vagy a francia romantikusokhoz köthető, azonban a németeknek meg a franciáknak rengeteg kiváló orgonaművésze van, akik szerintem sokkal egyedibb hangon tudják megformálni ezeket, mint a külföldi nemzetek zenészei. Ez fordítva is igaz, Lisztet és Kodályt sok külföldi művész előadásában hallottam már, és nagyon érdekes koncepciókkal találkoztam, de az az igazság, hogy ezeket a műveket elsősorban a magyarok tudják prezentálni úgy, ahogy azt a zeneszerző elképzelhette.
Mostanában Balatoni Sándor is rákapcsolt a zeneszerzésre, már csak azért is, mert nem olyan régen fontos felkérését kapott. – Szamosi Szabolcs, a Dél-Dunántúli Filharmónia igazgatója felkérésére készítettem egy „műfajok közötti” produkciót. A Noé bárkája történetén alapul, egy fúvósegyüttesre, narrátorra és statisztákra íródik, januárban mutatják be. Kíváncsian várom az eredményt, és a közönség visszajelzését. Ezenkívül vokális és kamarazenei műveket komponálok, de ezek a művek még születőben vannak. Az egyik egy orgonamű, ami pályázatra készül. A másik egy orgonára és két fúvósra írt kamaradarab, ami számomra is nagy kihívás. Minden új gondolatra vevő vagyok, előadóként és zeneszerzőként is – mondja. Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. jóvoltából 7000 eurós jutalommal járó díj összegét is arra költené, hogy új tapasztalatokat szerezzen külföldi mesterkurzusokon és versenyeken, amelyek jelentős ráfordítással járnak, és egy elektromos gyakorlóhangszerre is beruház.
