Madách Imre Alsósztregován született, itt halt meg, és itt írta meg Az ember tragédiáját, de Alsósztregova már évszázadokkal korábban, a 15. századtól a Madách család birtoka volt. Az író lakhelyét nagyapja, Madách Sándor kezdte el építtetni, miután a 17. században leégett a mai kastély helyén álló kúria. Nem tudjuk pontosan, ez az épület milyen lehetett. Az alsósztregovai kastély mostani felújításakor találtak ugyan reneszánsz épületmaradványokat, de ezeket a régészeti dokumentáció elkészítése után vissza kellett temetni. Sem forrás, sem technikai lehetőség nem volt a bemutatásukra.
Azt viszont tudjuk, hogyan láthatta a kastélyt a 19. században a Tragédia szerzője. – Balogh Károly (Madách Sztregován nevelkedett unokaöccsének a fia) könyvet jelentetett meg Madáchról, ebben nagyon részletesen le van írva a kastély külseje, berendezése és az is, hogyan teltek itt Madách Imre és családja mindennapjai – mondja a kastélyavatás előtt Kovács Anna irodalomtörténész-muzeológus. Ő is tagja annak a magyar és szlovák szakemberekből álló csapatnak, akik az új alsósztregovai Madách-kiállítás megrendezésében segítenek. A tárlat legkorábban októberben nyílik meg – most még csak a kastély épületét adták át, szinte teljesen üresen, de tökéletesen felújítva. A kastélyátadón jelen volt Magyarország pozsonyi nagykövete, Balogh Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériuma részéről Vígh Annamária, a közgyűjteményi főosztály vezetője, a szlovák kulturális minisztérium művészeti főosztályvezetője, Jana Mojzitova, valamint Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke.
Az alsósztregovai csend, amelyben a Tragédia megszületett, többé-kevésbé ma is a régi. A januári hidegben az egyelőre teljesen lakatlan kastélyban még a madáchi depresszió hangulata is meglegyinti a látogatót. A településnek alig több, mint ezer lakosa van. Ma már többségükben szlovákok, akik generációk óta büszkék világhírű magyar szülöttjükre. Ezt bizonyítja az is, hogy a kastély már nagyon régen Madách-emlékhelyként működött, és kétszer fel is újították a szocializmus alatt, bár ebben az utókor nem talált sok megköszönni valót. Papp Zsolt, a felújítást vezető építész a szerdai projektértékelőn bemutatott néhányat a korábbi felújítások szarvashibáiból. A vakolathoz például cementet használtak, ami nem engedte a falakat lélegezni, az aljzatba pedig negyven centiméter vastagon betont öntöttek, ami szintén akadályozta a szellőzést, ettől még jobban feláztak a kastély falai. Részben az ilyen meglepetések miatt készültek el később a felújítással, elméletileg októberben kellett volna átadni a kastélyt.
A csesztvei Madách-kúria, amellyel közösen nyerték meg az európai uniós pályázatot, már tavaly őszre elkészült. A határokon átívelő együttműködésre kiírt pályázatot 2010-ben nyerte el a Szlovák Nemzeti Múzeum részeként működő Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma (SZMKM) és Nógrád megye, ahol a csesztvei Madách-kúria található. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma gyakorlatilag a megalakulása, 2003 óta álmodott az alsósztregovai kastély helyreállításáról. Az együttműködés pedig adta magát, a két Madáchhoz kapcsolódó helyszín között csak negyven kilométer a távolság. A projektre kétmillió eurót nyertek, ebből újult meg a csesztvei kúria és az alsósztregovai kastély, a keretből a két települést összekötő programokat szerveznek. Csesztvén megnyílt már a megújult Madách-kiállítás is, a sztregovai épület azonban még üresen áll. A korábbi kiállítás egy része a helyi evangélikus egyházközségnél, egy része Pozsonyban vészelte át a felújítást, és új tárgyakat is vásároltak már az új tárlathoz – mivel a Madách-hagyatékból alig maradt meg valami a 20. század viharai után, a szakértők kénytelenek hasonló korabeli bútorokkal és tárgyakkal berendezni a kastélyt. Ebben segít Balogh Károly könyve.
– Ahol lehetett, tartottuk magunkat Balogh Károly leírásához. Az oroszlánbarlangnak nevezett dolgozószobát és azokat a helyiségeket, amelyek közvetlenül kötődnek Madáchhoz – a szalont és édesanyja szobáját – teljesen a leírás szerint állítottuk helyre, és így is szeretnénk berendezni. Ragaszkodtunk ahhoz is, hogy a kiállításon a Tragédia minden színét megjelenítsük. A palota, vagyis a nagyterem, ahol a család és a vendégek találkoztak, reprezentatív célokat szolgál majd – konferenciákat, előadásokat, esküvőket tarthatnak majd itt. A pincében kis színházterem fog működni – mondja Jarábik Gabriella, a SZMKM igazgatója. Éveken át ő volt a projekt legfontosabb motorja, most pedig azon dolgozik, hogy magyar és szlovák forrásokat szerezzen a kiállítás megvalósítására. Erre már nem volt elég a pályázati keret, amelyből csaknem 1,4 millió eurót a végsőkig lepusztult alsósztregovai épület rendbetételére kellett fordítani.
Jarábik Gabriella azt mondta: tervezik, hogy májustól megnyitják az épületet a látogatók előtt, akkor is, ha az új kiállítás legkorábban csak idén októberben készülhet el. A múzeum Madáchról szóló szakirodalmat is gyűjtene Alsósztregován, és szerződést írt alá a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárával, hogy közös honlapot hozzanak létre, összegyűjtve mindent, amit Madáchról tudunk. Jarábik Gabriella elmondta: műfordítási projektjük is van, nemrég megnyerték Jitka Rožňová neves szlovák műfordítót, hogy új Madách-fordításokat készítsen a múzeummal együttműködve. Szeretnék, ha a Madách-kastély nem egyszerű múzeum, hanem a környék kulturális központja lenne.
