Jordán Tamás múlt héten ünnepelte hetvenedik születésnapját a Nemzeti Színházban. Az önmagát színházi misszionáriusként aposztrofáló művész Szombathelyen nagy erőkkel dolgozik azon, hogy igazi közösséget építsen. „A színháznak párbeszédre kell bírnia az embereket. Nagy szükség van arra, hogy kimozdítsuk őket a négy fal közül, felébresszük bennük a vágyat a közösségi pillanatok iránt. Nekünk, színészeknek, színházcsinálóknak minden gesztusunkban, mozdulatunkban ott kell lennie annak, hogy szükségünk van a másikra – fogalmazott a Kossuth- és Jászai-díjas művész a Magyar Nemzetnek adott interjújában.
Jordán Tamás
Fotó: Béres Attila
Az ország első színházának egykori vezetője szerint ahány ember, annyiféle Nemzeti Színház-koncepció létezik, ezek között nagyon nehéz megtalálni a helyeset, hiszen senki nem tud olyan meghatározást mondani, amit mindenki elfogad. Azzal kapcsolatban, hogy Vidnyánszky Attila lett a Nemzeti igazgatója, úgy fogalmazott: az idő dönti el, hogy mennyire lesz életképes, a magyar társadalom szövetébe illeszkedő az ő Nemzeti Színháza.
A lapnak adott interjújában Jordán beszél arról is, hogy egyetért L. Simon László kulturális államtitkár felvetésével, miszerint olyan fajsúlyos intézmények esetében, mint a Nemzeti Színház, nem kell pályáztatás.
A kulturális élet jelenlegi közhangulatát nem tudja optimistán szemlélni. Tragikusnak látja, hogy szekértáborokra szakadt az ország, épp ezért az összefogás fontosságát hangsúlyozza.
Jordán szerint a színházról való gondolkodása nem politikai színezetű: együtt dolgozik Fekete Péterrel, a Nemzeti Színház átadás–átvételét felügyelő miniszteri biztossal és Alföldi Róbert leköszönő direktorral is.
Részletek a Magyar Nemzet január 26-ai, szombati számában.
