New York Bronx negyedében, Irwin Gilbert Shamforoff néven, orosz zsidó emigráns családban jött a világra. A Brooklyni Egyetemen tanult, közben írt az iskola újságjába. Fiatalon különféle foglalkozásokat űzött, volt profi amerikaifutball-játékos, eladó és teherautó-sofőr is.
A színműírást egy főiskolai drámaírói szemináriumon sajátította el, írói pályáját novellákkal, színdarabokkal és rádiójátékokkal kezdte, és mások műveit is dramatizálta. Első sikerét 1936-ban egy kis broadwayi színházban a Temessétek el a holtakat című háborúellenes, expresszionista drámával aratta, melyben hat elesett katona támad fel; a darabból 1951-ben film készült.
Művének kedvező fogadtatása megnyitotta előtte az utat Hollywood felé, ahol számos filmforgatókönyvet írt. 1942-ben megkapta az Oscar-díjat a Sidney Buchmannal közösen jegyzett, A csintalan úriember című vígjátékért. A drámaírással sem szakított, az 1939-es Szelíd emberek és az 1943-as Fiúk és katonák című művei új témákat hoztak az amerikai színjátszásba. A harmincas évek végétől írt elbeszéléseket a The New Yorker és az Esquire magazinok számára, ezek az írások később kötetben is megjelentek.
Fotó: Wikipédia
Shaw a második világháborúban önkéntesként vett részt, Észak-Afrikában és Európában szolgált, majd egy dokumentumfilmes csapattal részt vett Párizs felszabadításában. A háború után egy ideig színikritikákat írt, és szépírást oktatott a New York-i Egyetemen.
Legnagyobb sikerét az 1948-ban megjelent Oroszlánkölykök című háborús regényével aratta. A történetben három katona: egy német nemzetiszocialista, egy sértett amerikai értelmiségi és egy Európából menekült, végül háborús hőssé váló érzékeny zsidó életsorsát jelenítette meg a hagyományos realizmus eszközeivel. E művének filmváltozata is bejárta a világot Marlon Brando, Montgomery Clift és Dean Martin főszereplésével – maga a szerző azonban nem volt maradéktalanul elégedett a filmmel.
Következő regényei, az Elátkozottak bálja (1948), majd a Nyugtalan légkör (1951) a hidegháborús kommunista „boszorkányüldözés”, a mccarthyzmus ellen emeltek szót. Az író 1951-ben elhagyta Amerikát, és huszonöt évig Európában élt, Svájcban, Párizsban és a Riviérán. Ez idő alatt írta a Tűz a mélyben (1957), a Vágy a szilfák alatt (1958, Eugene O’Neill színdarabja nyomán), A nagy hazárdjáték (1961) és a Francia stílusban (1963) című filmek forgatókönyveit.
