180 éve játszották először a Bánk bánt

Száznyolcvan éve, 1833. február 15-én, Kassán mutatták be először nemzeti drámánkat, Katona József Bánk bán című darabját.

Ma sem egészen bizonyos, hogy a Bánk bán eljutott-e az Erdélyi Múzeum című folyóirat által 1814-ben kiírt drámapályázatra, ahová Katona a művét szánta. A pályázat eredménytelenül zárult, az „ős-Bánk bán” szövege csak száz évvel később került elő. A második, jelentősen átírt változat 1819-re készült el, és egy évvel később jelent meg. A művet azonban előadásra nem, csak kinyomtatásra engedélyezték.

A korabeli cenzori indoklás így szólt: „Bánk nagysága meghomályosítja a királyi házét." (A tiltásban az is szerepet játszhatott, hogy attól féltek, a darabban szereplő királyné-gyilkosság nemkívánatos gondolatokat kelthet a közönségben.) A dráma Katona életében nem is kerülhetett színre, ez is ok lehetett, hogy a drámaíró felhagyott az irodalommal.

A Bánk bán diadalútja csak a szerző halála után három évvel kezdődött meg. Az eseményeket Katona régi színészbarátja, Udvarhelyi Miklós indította el, akinek a költő maga olvasta fel műve első változatát 1816-ban, apja kecskeméti műhelyében. Udvarhelyi 1833-ban kassai jutalomjátékának a Bánk bán Mikhál bánját választotta. A plakáton ez állt: „Udvarhelyi Miklós részére fog előadódni” az „itt még soha nem adatott nagy Nemzeti Dráma”. Maga a színész a közönség figyelmét felkelteni hivatott ajánlóban „minden módon remeknek” nevezte Katona művét.

Hogy a tragédia a korábbi cenzori eltiltások ellenére miképpen kerülhetett mégis színre, ma már kideríthetetlen. Több kutató úgy véli, minden bizonnyal a helyi cenzor „mulasztása” vagy tévedése állhat a háttérben. Abban az időben megesett, hogy nem kellően „kiképzett” cenzorokat neveztek ki, vidéken nem is állt az összes korábbi tiltó intézkedés a „könyvvizsgáló hivatal” tisztviselőinek rendelkezésére.

Széchenyi megijedt az előadástól

Egy problémás mű ezeken a helyeken könnyebben átjuthatott a tiltó rostán, mint a központi, budai hivatalban, ezért indult Katona darabja is vidékről Pest felé. A szerepeket a kor legnagyobb magyar színművészei alakították, Bánkot Bartha János, Tiborcot Szilágyi Pál, Ottót Egressy Gábor, Melindát Déryné, Gertrudiszt Kántorné, Biberachot Megyeri Károly.

Az ősbemutató időpontja is vitatott kérdés, hiszen a benne szereplő színészek – a Tiborcot alakító Szilágyi Pál és az Ottót játszó Egressy Gábor – másképp emlékeztek. Az egyetlen megmaradt, Kassán nyomtatott színlap 1833. február 16-át jelöli meg az ősbemutató dátumaként, de rajta látható a ceruzával tett javítás: február 15. – azaz csak az bizonyos, hogy az előadást megtartották.

A dráma ekkor még csak mérsékelt sikert aratott, a következő években alig néhányszor került színre, a pesti Nemzeti Színházban 1839. március 29-én játszották először. A nézők között volt gróf Széchenyi István is, aki naplójában „rossz, veszedelmes tendenciának” nevezte, hogy az előadásra egyáltalán sor kerülhetett. 1848. március 15-én a Bánk bán szerepelt a Nemzeti műsorán, igaz, az előadás valószínűleg elmaradt a nézőtérre betóduló tömeg miatt.

Többször volt vitatéma a Parlamentben

A Bánk bán ettől kezdve összeforrt a nemzeti szabadság eszméjével, így a forradalom leverése után egy évtizedig nem is tűzhették műsorra. A politikai változások következtében 1858-ban csonkán, majd a kiegyezés után ismét teljes szöveggel adhatták elő. A Bánk bán alapján 1861-ben Egressy Béni szövegkönyvére Erkel Ferenc írt operát.

Ahogy Katona műve klasszikussá emelkedett, megkezdődött a vita: hozzányúlni vagy nem hozzányúlni? Amikor a rendező Hevesi Sándor 1928-ban azt nyilatkozta, hogy a darab átdolgozására készül, óriási vihar támadt, amely interpelláció formájában még az Országgyűlés elé is eljutott. Hasonló vitára került sor az 1960-as években, ez vezetett végül Illyés Gyula 1976-os átigazításához.

A Bánk bán ősbemutatójára az eredeti helyszínen is emlékeznek: a Csemadok ma a kerek évforduló kapcsán először tart ünnepi megemlékezést Kassán, hogy meghonosítsák a Kassai Magyar Kultúra és Történelem Napját.