A pingvinkirály: családbarát természetfilm véres meglepetéssel

David Attenborough, a természetfilm mestere 3D-ben tért vissza. Szerelem, szex, gyengédség a Déli-sarkvidéken: mától mozikban A pingvinkirály.

Senki nem tud úgy guggolni lobogó hajjal egy kialudt vulkán peremén, mint Sir David Attenborough. Ráadásul mindig a mellett a kő mellett, ami alatt egy kihalóban lévő faj utolsó három példányának egyike lapul. Ebben a guggolásban benne van a brit felfedezők elszántsága és fáradhatatlansága, de hiányzik belőle a brit hódítók arroganciája. Attenborough évtizedek óta arra buzdít kellemes hangszínével, hogy ne birtokolni, hanem megismerni és csodálni próbáljuk azt a színpompát, amit iskolás megfogalmazással környezetünknek, vagy némiképp költőibben a természetnek szokás nevezni.

Parti

Forrás: MTVA

A brit természettudós és dokumentumfilmes sokak, főleg a rendszerváltás előtt születettek számára egyfajta tévés családi bútor, emlék a gyerekkorból, aki képes volt együtt haladni a média fejlődésével, miközben az általa vállalt népnevelői küldetést sem feledte. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy a 3D-technológia jelenlegi felfutása sem hagyta hidegen. 2012-ben megrendezte A pingvinkirályt, amely az Antarktiszhoz közeli Dél-Georgia-sziget élővilágát ismerteti meg a nézővel Rex, a fiatal királypingvin kalandjain keresztül. A film brit változatában Attenborough a narrátor, míg az amerikai piacra szánt változatban Tim Allen humoros (vagy annak szánt) szövegelése hallható. Hazánkba ez utóbbi változat érkezik el az MTVA jóvoltából, Reviczky Gábor szinkronhangjával.

A pingvinkirály dramatizált természetfilm, és ebből a szempontból joggal emlegetik vele kapcsolatban a Sivatagi show-t vagy a Pingvinek vándorlását. Vagyis adott egy dramaturgiai váz, az élet írta forgatókönyv, aminek részleteit a szépen kamerázott képek mellett Rex belső monológjából ismerhetjük meg. Alcíme lehetne akár az, hogy „A családalapítás nehézségei”.

Pingvinéknél sincsen ugyanis máshogy, mint nálunk: a fiatal felnőtt Rex kilép a nagybetűs életbe, vagyis némi kalandozás (legyen ez az embereknél 6 év bölcsészkar) után kilép a partra, és szembenéz az élet nagy kihívásaival. De semmi József Attila-i merengés homokos, szomorú, vizes síkkal meg filozófiai mélységgel, hanem sziklás vadromantika meg urbánus kihívások. Pingvinváros ugyanis felettébb népes, de ahogy az lenni szokott, a népsűrűség nem feltétlenül teszi statisztikailag könnyebbé a becsajozást.

Egy rokonszenves statiszta

Forrás: MTVA

Szóval ezen a félelmetesen ismerős nyomvonalon halad előre Rex története: párkeresés, udvarlás, családalapítás, gyereknevelés. Gondjai, reményei, érzelmei – mintha a mieink lennének. A pingvinek egyébként példásan teljesítik korunk kihívásait: a hím és a nőstény közötti munkamegosztás olajazottan működik, nincs olyan, hogy csak apu gályázik a betevőért, és anyu merenghet békésen a tojás felett. Persze a béke eléggé illuzórikus, mert nem csak királypingvinek népesítik be a szépen fényképezett tájat: mindenféle veszélyes elem, a vízből vagy a levegőből támadó ragadozó okoz össztársadalmi problémát a pingvinpopuláció életében. Annyit azért elárulhatunk, van happy end, de előtte azért történnek nem csak vidám dolgok is a modellnek választott pingvincsalád életében.

Örvendetes dolog, hogy az MTVA vállalta a film forgalmazását. Az bátran kijelenthető, hogy a természetfilmek kedvelői feltehetően elégedetten távoznak a vetítésekről, de azért nem lehet szó nélkül hagyni néhány elgondolkodtató dolgot a filmmel kapcsolatban. Vízválasztó kérdés például: örömmel fogadjuk-e, hogy valójában élőszereplős Madagaszkárt kapunk?

A jópofa rajzfilm hangulatától nehéz elvonatkoztatni, már csak Reviczky hangja miatt is. Ez persze valószínűleg segíthet lekötni a kiskorú közönséget, és feltehetően számukra csábítóbb ez a megoldás, mint ha egy komoly férfihang tolmácsolná az eseményeket, viszont sajnos maga a szöveg nem elég vicces ahhoz, hogy a felnőtt néző legalább olyan önfeledten viduljon, mint a már említett Sivatagi show-t nézve – még ha az nem is a verbális humorra épített.

Kérdés az is, hogy mennyire teljesíti a film azt a küldetését, hogy magáról a természetről meséljen: iskolai oktatófilmként például nem biztos, hogy megállná a helyét, ahhoz túl szűken mérik benne az információt. Így marad a szórakoztatás, amit viszont mégiscsak beárnyékol a fókabébiket kibelező ragadozó madarak látványa, nem is beszélve az egyik szereplő tragikus elvesztéséről. Mégse szeretnénk senkit sem lebeszélni a filmről, sőt a fenti kérdések – más kérdésekkel együtt – akár a vetítés utáni családi beszélgetésre is jótékony hatással lehetnek.

(A pingvinkirály. Színes, magyarul beszélő, angol családi kalandfilm, 78 perc. Rendező: David Attenborough. Forgalmazó: MTVA)