Bruce Willis a véres trikó nélkül

Nála senki nem viseli hitelesebben az akcióban átizzadt-átvérzett trikót, de több mint akcióhős. Mi most megmutatjuk Bruce Willis különféle arcait.

Hatodik érzék

A rendező M. Night Shyamalan karrierje olyan sokat sejtetően indult, mint fénykorában egy-egy filmje. A kezdetben zömében kedvező kritikai visszajelzésekkel fogadott alkotások (A sebezhetetlen, Jelek, A falu) után azonban egyre inkább értetlenség fogadja a rendező filmjeit. A Hatodik érzék szerencsére még azok közé a Shyamalan-filmek közé tartozik, ahol a furcsa, nyomasztó hangulat és a történetvezetés még viszonylag békésen megfér egymás mellett. Willis itt is kiábrándult figurát hoz, ám ezúttal értelmiségi kiadásban. Jól menő gyermekpszichológust játszik, aki egy vészterhes éjszakán kénytelen végignézni, ahogy egy volt páciense végez a feleségével. A gyász feldolgozása mellett egy problémás ügy is a nyakába szakad, miután egy igencsak különös vízióktól szenvedő kisfiúval kezd foglalkozni. A sajátos orvos-beteg kapcsolat egyre furcsábban alakul. A Hatodik érzék is azok közé a filmek közé tartozik, amit másodjára más szemmel nézünk meg, lévén egy igen jelentős csavarra épül a történet, de a különös atmoszférának köszönhetően többszöri megtekintése sem okoz csalódást.

12 majom

Terry G. nevét először akkor tanulta meg a világ, amikor a Monty Python utánozhatatlan kollázsanimációi kerültek ki a kezei közül, majd egyre inkább kezdte magát komoly filmrendezőként is ismertté tenné. G. sosem ment a szomszédba egy kis extremitásért, és azzal se lehetne vádolni, hogy nem szereti próbára tenni a nézők türelmét. A 12 majom azonban igencsak közérthető, már-már kommersz darabnak számít a direktor életművében. A filmben ráadásul van minden, mint a falusi búcsúban: időutazás, apokaliptikus jövő, forradalmi szervezet és Brad Pitt. Willis James Cole-ként 2035-ből, az 1997-es nagy járvány utáni világból tér vissza azzal a céllal, hogy megakadályozza a baljós eseményt. Csakhogy 1990-ben találja magát, ahol a jövőről festett rémes vízióit elmegyógyintézettel honorálják. A tét pedig nagy: ha nem szerez információt a 12 Majom Hadseregének mibenlétéről, akkor mindennek vége. Egyetlen reménysége egy pszichiáternő, aki lassan kezd hinni Cole igazában.

Bajnokok reggelije

Kurt Vonnegut írói karrierje viszonylag későn, ötvenes éveire indult be, akkor viszont hihetetlenül gyorsan szerzett népszerűséget magának. A filmesek is felismerték az egyetemisták kedvenc szerzőjében rejlő lehetőséget. Az áttörést hozó Az ötös számú vágóhíd megfilmesítése után több regénye is erre a sorsa jutott. Köztük a Bajnokok reggelije is, ami pedig már regénynek is elég szabálytalan volt, és kevésbé nyerte el a kritikusok tetszését, mint a már említett háborús regény. Dwayne Hoover látszólag maga a két lábon járó Vállalkozó Amerika: sikeres autókereskedő – ebbe az üzletbe maga Vonnegut egyébként csúfosan belebukott. Csakhogy egyre furább víziók kezdik gyötörni – kezdi azt hinni, rajta kívül mindenki robot. Munkatársai is egészen hibbantan viselkednek, és az események feltartóztathatatlanul sodródnak a véres végkifejlet felé. A kusza szerkesztés a regényben kevésbé feltűnő, hiszen ott az író sajátos humora sok mindenért kárpótolja az olvasót, a filmvásznon azonban nehezebben elviselhető. Willis igyekszik helytállni a kaotikus történetben, és nem az ő hibája, ha valaki értetlenül mered a képernyőre.

Holdfény királyság

Wes Anderson jelenleg az egyik legegyedibb hollywoodi rendező, akinek kéznyoma szinte azonnal felismerhető. Filmjeiben fura, bogaras, félig felnőtt figurák és kedves bolondok sorakoznak, és történetszövésének komótos tempója is, humorának különös ízei is egyfajta árúvédjegyként szolgálnak. A Holdfény királyság is hamisítatlan Anderson-mozi. A film két tizenéves hőse, szerelmespárt alkotva, a vadonba szökik a cserkésztáborból, felbolygatva a New England partjainál fekvő sziget közösségének életét. Willis láthatóan jól érzi magát a kissé korlátolt helyi rendfenntartó szerepében, meglehetősen távol kerülve ezzel a korábbi, világmegmentős akcióhős sablontól. Szerethető film, mely egyúttal megidézi a hatvanas évek Amerikáját is.

Ponyvaregény

Ahogy arról már korábban értekeztünk, Tarantino mesterműve újra a „kúlság” aurájával vonta be annak idején John Travolta addigra jelentősen elhasználódott nevét. A film pozitív kisugárzásából és karrierpezsdítő hatásából Willisnek is kijutott. Butch, a gengszterfőnököt átverő bokszoló a film felejthetetlen karaktere, amihez jó pár emlékezetes jelenet (lásd a különös helyen rejtegetett családi örökséget) és beszólás („Zed’s dead) társul. Willis karrierjének egyik leghatásosabb mellékszerepe ez.