„Azt mondják, a lemezek, film- és televíziós felvételek megőrzik a művészek emlékét, de a hang, az egyéniség nagyságát a személyes emlékek, a saját benyomások teszik igazán maradandóvá\" – hangsúlyozta Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Hozzátette: sok száz, sok ezer ember számára adott ilyen becses emléket pályája során Szőnyi Olga, akinek a hangja most már bennük él tovább.
Czigány György költő, volt rádiós és televíziós szerkesztő a zenekedvelő, az operabarát közönség nevében is búcsúzott, de olyan, az énekesnőhöz közelálló személyiségként, akinek volt alkalma a karrierjéről, a hivatásáról a mikrofon előtt beszélgetni Szőnyi Olgával. Majd az énekesnőhöz írt költeményét olvasta föl, amelynek már a címével legendás szerepére, A kékszakállú herceg vára Juditjára utalt: Tiéd most már minden éjjel Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora kiemelte: „Aki csak egyszer is találkozott vele, azonnal megérezte a nagy egyéniség varázsát. Ezt nem lehet mérni, ennek nincsenek indikátorai. Olyan dolog ez, ami még a művészi teljesítményen is fölül áll” – fogalmazott.
Szőnyi Olga drámai figurák énekléssel való megjelenítésére született – mutatott rá a rektor, majd kitért arra, hogy művészi jelentőségéhez képest nem kapott elég megbecsülést, bár örökös tag, Liszt-díjas, érdemes művész lett. Batta András felidézte: 2011-ben a Bartók–Pásztory-díj átadásakor Kovács János karmester azzal zárta laudációját, hogy Szőnyi Olga beírta nevét az operajátszás történetébe.
A búcsúztató után a hamvakat szűk körben kísérték el és helyezték örök nyugalomba a Farkasréti temetőben.
Szőnyi Olga életének 80. évében, január 22-én hunyt el. Judit és Eboli mellett emlékezetes alakításokat nyújtott Leonóraként a Fidelióban, Amnerisként az Aidában, a Carmen címszerepében, Vénusz alakjában a Tannhäuserben, Octavianként A rózsalovagban, illetve Komponistaként az Ariadné Naxosban című Richard Strauss-operákban, játszotta a Sába királynőjét, és Brangänét a Trisztán és Izoldában.
