Foo Fighters: nem a nihilizmus tette őket naggyá

Jó döntést hozott Dave Grohl, amikor zenekarrá fejlesztette egyszemélyes projektjét. A Foo Fighters igen jó lemezeket tett le az asztalra. Ilyen a Wasting Light is.

Lippai Roland
2013. 02. 17. 13:31
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Újra felfedeztem egy igazán kellemes lemezt egy valóban szerethető zenekartól. Az 1995-ben alakult Foo Fighters Wasting Light című lemeze „fertőzte meg” zeneileg az elmúlt napjaimat. Pár éve tűvé tettem mindent azért a magnókazettáért, amelyen rajta volt Dave Grohl egy személyben feljátszott és felvett demója, ami már akkor sem hasonlított a Nirvana egyik lemezére sem – s pont ez volt az előnye. Az elmúlt közel két évtizedben számos, valóban értékelhető teljesítményt nyújtó zenekarok százai mellett is jó döntést hozott a Nirvana egykori dobosa. Az otthoni demózgatást valódi zenekarrá fejlesztő munkának megvan az eredménye, mivel a jegyek mindig elfogynak, az arénák mindig megtelnek. A legjobb az egészben, hogy e mögött emberi és ezen keresztül zenei teljesítmény áll, a zenekart nem a műbalhék és az öncélú – szerintem egyébként sokszor a kiadók által erőltetett – nihilizmus tette naggyá. Valódi szupersztárokkal van dolgunk, és szerencsére erősen különböznek azoktól, akiket a hétköznapokon szupersztároknak gondolunk; amennyire tudom, mindegy nekik, hogy a pengető fekete vagy fehér.


De a lemezről is pár szót. A 2010-ben megjelent album igen erős dallamban és „súlyban” is, ráadásul a lemez egészét tekintve sem oltják ki egymást. Tizenegy szerzeményt tett föl a korongra a zenekar: aki szereti ezt a műfajt, biztos nem csalódik. A számok tele vannak finomságokkal, érdemes figyelni a technikás és feszes dobokat, illetve a gitárok egymáshoz való viszonyát is, egy-egy megoldás szinte már monumentális hatást kelt. Az egyértelműen lejön: Dave dobosnak is zseniális volt, viszont gitáros-frontemberként is abszolút szerethető. És ami fontos: ha egyszer ikonná válik, nem a drog és az önsajnálat teszi azzá. Kedvenceim: Bridge Burning, Dear Rosemary, White Limo.

Az ajánlóképért köszönet a Nuskullnak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.