Thébában az idő kizökkent magából: egy éjszaka erejéig senki sem az, aminek látszik. Most is emberéletek függnek az istenektől, de itt nem véres harcról van szó, hanem lelketlen átverésről, könyörtelen próbatételről, cinikus játszmákról. Jupiter, az örök úr Amphitryon alakját ölti magára, hogy a tisztalelkű Alkménét elcsábítsa és magáévá tegye. Merkur pedig Amphitryon szolgájaként, Sosiasként kelt zűrzavart. Moliere nyomán Heinrich von Kleist írt romantikus darabot a hűség és hűtlenség, a megcsalás és megcsalatás, a az elfogadás és megalázkodás problematikájáról, az isteni és emberi létezés kettősségéről. Forgách András fordítását a mostani változathoz Gáspár Ildikó szedte szét és szőtte újra, a Mohácsi-fivérek gyakorlatához hasonlón.
Elöl Alföldi Róbert, míg a háttérben: Tenki Réka és Udvaros Dorottya
Fotó: Nemzeti Színház/Horváth Judit
Tihanyi Ildi „esendő” papírruhái szimbólumrendszert alkotnak: a földi halandók monokróm viseletekben, míg az istenek fehér ruhában lépnek színre. Alkméné változó öltözékein tisztasága és vétke egyaránt visszaköszön. A Bibliából is ismerős: „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Ézs: 1,18) A színpad és a nézőtér – ahogy azt Gothár Pétertől már megszokhattuk – egymásba olvad. Már az első pillanatban bevonják a közönséget a történetbe, Théba lakóinként szemléljük azt a küzdelmet, ami istenek és halandók között zajlik.
Aki ennyire félti neve tisztaságát, nem is tudja viselni – mondja Jupiter Amphitryonnak és milyen igaza van. A hadvezért alakító Nagy Zsolt mintha útvesztőbe került volna: ő maga sem tudja, ki is ez az Amphitryon valójában. A thébai hős az ő megformálásában a nagyhangú és a frusztrált, bizonytalan fickó között lavírozik valahol, vesszőfutása is hamisnak tűnik. Még korunk hősének is kevés lenne. Vele szemben Znamenák István jól ismeri Sosias figuráját, hisz már a 2008-as kaposvári változatban is ő játszhatta el a szolgálót. Alakítása most is hibátlan. A kisstílű szolga az állandó túlélésre játszik, mégis: Znamenák Sosiasa végtelenül szerethető figura, akinek esendősége megbocsátható. Méltó partnere Nagy Mari Charisa, a tenyeres-talpas asszony, aki a maga egyszerű módján éli meg a helyzeteket, és talán épp ennek köszönhetően nem is hibázik akkorát.
