Karosi Júlia: El akartam énekelni az élményeimet

Karosi Júlia dzsesszénekes saját dalaival és szövegeivel tűnt fel a magyar zenei életben, első lemezét rögtön egy japán kiadó is megjelentette.

Sokan elég merész húzásnak tartották, hogy rögtön az első lemezén csak saját dalok szerepelnek, de Karosi Júlia úgy érezte, hogy meg kellett írnia és el kellett énekelnie az élményeit. A Stroller of the City Streets arról szól, hogyan talált rá a hivatására, a zenei pályára. Hosszú utazás volt ez, amelybe még egy filozófia–esztétika diploma is belefért. Bár zenészcsaládból származik, hatéves korától zongorázott, később hegedült és kórusban énekelt, az érettségi után úgy gondolta: nem marad a zenei pályán. A zongorától mégsem tudott elszakadni, és mire befejezte a bölcsészkart, az otthoni improvizálásból sikeres felvételi lett a Zeneakadémia dzsesszének szakára.

Még az egyetemi évek alatt alapította meg a Karosi Júlia Quartetet, velük vette fel az első lemezt, amely először itthon szerzői kiadásban (a Hangvető terjesztésében) jelent meg, majd még ugyanabban az évben, 2012-ben Japánban is. A nagylemez mellett kiadtak Karosi Júliától egy EP-t is, You Stepped Out of a Dream címmel, ezen négy feldolgozás szerepel. – Nagyon szép tündérmeséket lehetne kitalálni arról, mindez hogyan történt. De az igazság az, hogy egyszerűen elkezdtem külföldi kiadóknak küldözgetni az itthon felvett, kész anyagot, és egy japán kiadónak annyira megtetszett, hogy azonnal jelezte: kiadná a lemezt – meséli Karosi Júlia. – A Whereabouts Records elég speciális dolgokat ad ki, főleg elektronikus zenét és dzsesszt, és ezekben a műfajokban is a modern, kísérletező zenéket részesíti előnyben.

Japánban népszerűek a magyar muzsikusok, Júlia szerint  elsősorban a Kodály-módszer ottani ismertségének köszönhetően van komoly presztízse a magyar zenének. Ezenkívül a dzsessznek is nagyon nagy piaca van, sok klub működik, és még léteznek a klasszikus értelemben vett, hatalmas lemezboltok. Lemezbemutató koncertje még nem volt a quartetnek Japánban, és a karácsony előtt megjelent lemez ottani fogadtatásáról sem lehet még sokat tudni, de Júlia reméli, a tény, hogy az album megjelent külföldön, itthon is nagyobb figyelmet kelt majd.

A Karosi Júlia Quartettel teljesen a saját útját járja az énekesnő, de nagy feladat volt a számára az új formáció, a Párniczky András gitárossal alkotott duó is. Egy dzsesszénekes ugyanis ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy ne ő találja ki a repertoárját. Itt viszont a menedzsment és Párniczky András volt az értelmi szerző a hangzás és a repertoár tekintetében is: Neil Young, Miles Davis, Sade klasszikusai mellé Júlia csak néhány dalt választott, többek között egy saját szerzeményt. A Karosi–Párniczky duó február 23-án debütált az izgalmas kulturális helyszínként is működő budai Moha Caféban. – Nagyon örültem, hogy egy nagy zenei anyagot kellett megtanulnom, ez technikailag is kihívást jelentett. A feldolgozásoknál inkább az előadó-művészi énem kerül előtérbe. Saját dalokat énekelni személyesebb élmény, nyitottabb is vagyok ilyenkor – mondja Júlia.

Arról, hogy a magyar közönség melyiket szereti jobban, szerinte nehéz bármi általánosat mondani: – Nehéz kérdés, hogy egyáltalán előny vagy hátrány a saját dal. Azon múlik, hogy ki mit vár ma egy magyar dzsesszénekestől. Ha erről van szó, megoszlanak a vélemények, és előtérbe kerülnek az ízlésbeli különbségek.

Magyar dzsesszénekesként különben sincs könnyű dolga: a dzsessz mindenütt rétegműfaj, de Magyarországon talán még inkább, mint másutt. – Nem mindegy, hogy milyen kultúrája van a dzsessznek egy országban, nálunk nincs benne annyira a köztudatban. Ez elsősorban azon múlik, mennyire ismerik az emberek, látják-e a tévében, hallják-e a rádióban. Komoly problémának tartom, hogy a dzsesszmuzsikusok nagyon nem jutnak sajtóhoz, és ez hátrányt jelent nekik a piacon. Ha nem ismernek valakit, akkor nem járnak a koncertjére, és akinek nincs közönsége, azt nem szívesen hívják fellépni. Ez egy ördögi kör. A klubvezetők sem elég kitartóak: sokszor megtörténik Budapesten, hogy nyílik egy új hely, ahol vannak koncertek, ám nagyon hamar szeretnének belőle profitot is kicsikarni. Ez általában nem jön be, és megszűnik a klub. Pedig az emberek könnyen odaszoknak, ahol minőségi élő zene van, biztos vagyok benne, hogy igény van erre – véli Júlia.

Szerinte azért is számítanak sokat a külföldi kitérők, mert a külföldi sikerek után – főleg ha valaki nagy nevekkel zenél együtt – könnyebben elfogadják az embert itthon. Az angol szövegek a külföldi érvényesülés során is előnyt jelentenek, de nem csak ezért írja a dalait angolul. – Egyelőre nagyon nehéz feladatnak tűnik számomra magyarul dzsesszt énekelni. Prozódiai szempontból elsősorban, mert a magyar nyelvet nagyon nehéz ráilleszteni a dzsessz ritmikájára. Eddig sem szövegíróként, sem énekesként nem igazán találtam működő megoldást erre a problémára – mondja.

A magyar dzsesszéletben nemcsak az énektudására és a zenéjére, hanem a szövegeire is hamar felfigyeltek. Kovács Linda dzsesszénekesnő és Fenyvesi Márton, a Modern Art Orchestra gitáros-zeneszerzője is kért már tőle szöveget, a Modern Art Orchestrával fel is lépett január végén a Budapest Jazz Clubban. – Fantasztikus élmény volt big banddel énekelni, egyike azoknak, amikről már kislányként is álmodoztam – mondja Júlia, aki saját bevallása szerint igazi álmodozó. Most éppen arról álmodik, hogy szeretne egyszer egy vonósnégyessel fellépni. Egy másik visszatérő vágya, hogy hosszabb időt tölthessen New York-ban, dzsesszklubról dzsesszklubra járva, de ilyen ösztöndíjlehetőséget sajnos még nem talált.

Az elkövetkező hónapokban a Karosi Júlia Quartettel új anyagon dolgozik: feldolgozások, de új saját számok is lesznek. – 2009 óta vagyunk együtt a zenekarral, de tavaly ősszel új tagok érkeztek: a zongorista Tálas Áron és a bőgős Bögöthy Ádám. Ők nagyon fiatalok, szeretik a dzsesszben a groove-osabb, poposabb vonalat. Teljesen más lett a hangzás, és most én is inspirációt érzek arra, hogy más irányba mozduljak el. Szeretnék kicsit többet kísérletezni a saját hangommal is.