A kilencvenes évek amerikai indie filmjének origója, Tarr Béla munkásságának tisztelője és követője, Gus Van Sant: olyan emlékezetes dolgozatokkal, mint az Otthonom, Idaho, a Majd megdöglik érte, és a Good Will Hunting. Kísérletező kedve az ezredfordulót követően is megmaradt, bár be-becsúsztak gyengébb próbálkozások is. Az Ígéret földje – annak ellenére, hogy szerepelt a berlini versenyprogramban – félúton van a mainstream felé, mert azért Matt Damonnal és Frances McDormanddal akár a kasszáknál is lehet keresnivalója egy elvontabb témának. Jelen esetben egy kis rózsaszín lufiba csomagolta Gus Van Sant mondanivalóját, amelynek hőse egy gáztermelő multi naiv alkalmazottja, aki munkája során rájön, hogy a hatalmas vállalat csúnya dolgokat művel, ő pedig gyorsan megtér a becsületes vidéki polgárok lelkes táborába.
A város alatt nagy késéssel érkezik a magyar mozikba, pedig a rendezőnő életművében jól mutatja fontosságát az a tény, hogy Holland életműdíjat kapott a tavalyi Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol a díjátadó alkalmából ezt a filmet vetítették. Az Oscar-jelölés a legjobb külföldi film kategóriában a teljesítményéért éppen annyira megérdemelt, mint a tavalyi Európai Filmdíj nominációja a közönségdíjas jelöltek között. Holland amerikai sorozatrendezései és europuding mozijai mellett a jelek szerint nem feledkezett meg a klasszikus filmes értékekről és erényekről, s a lengyel film egyik legnagyobb rendezője az elmúlt évek egyik legjobb lengyel és háborús moziját készítette el A város alattal. A sztori a mai Ukrajna területén található Lvov városában játszódik, ahol egy szennyvízmunkás jó pénzért rejteget zsidókat az általa oly jól ismert föld alatti csatornarendszerben. A háború előrehaladtával az üldözötteknek egyedüli menekülési lehetőséget kínáló szennyvízhálózat embert próbáló körülményei már első pillantásra is hidegrázóak, az eltöltött hetek pedig egyre jobban rátelepszenek a menekültek életére. Ráadásul a pénzük is elfogy, így teljesen kiszolgáltatottak lesznek az őt rejtegető férfinak. Utóbbi szociális érzékenysége a pusztítást látva felszínre tör, s ekkor már humánumból segíti a zsidókat, saját, valamint családja életét is kockáztatva tettével.