Rózsaszín lufi és háborús dráma a magyar mozikban

A hét mozibemutatói közül külön figyelmet érdemel Gus Van Sant Ígéret földje című drámája Matt Damonnal, valamint Agnieszka Holland Oscar-jelölt második világháborús remeke, A város alatt.

A kilencvenes évek amerikai indie filmjének origója, Tarr Béla munkásságának tisztelője és követője, Gus Van Sant: olyan emlékezetes dolgozatokkal, mint az Otthonom, Idaho, a Majd megdöglik érte, és a Good Will Hunting. Kísérletező kedve az ezredfordulót követően is megmaradt, bár be-becsúsztak gyengébb próbálkozások is. Az Ígéret földje – annak ellenére, hogy szerepelt a berlini versenyprogramban – félúton van a mainstream felé, mert azért Matt Damonnal és Frances McDormanddal akár a kasszáknál is lehet keresnivalója egy elvontabb témának. Jelen esetben egy kis rózsaszín lufiba csomagolta Gus Van Sant mondanivalóját, amelynek hőse egy gáztermelő multi naiv alkalmazottja, aki munkája során rájön, hogy a hatalmas vállalat csúnya dolgokat művel, ő pedig gyorsan megtér a becsületes vidéki polgárok lelkes táborába.

A város alatt nagy késéssel érkezik a magyar mozikba, pedig a rendezőnő életművében jól mutatja fontosságát az a tény, hogy Holland életműdíjat kapott a tavalyi Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol a díjátadó alkalmából ezt a filmet vetítették. Az Oscar-jelölés a legjobb külföldi film kategóriában a teljesítményéért éppen annyira megérdemelt, mint a tavalyi Európai Filmdíj nominációja a közönségdíjas jelöltek között. Holland amerikai sorozatrendezései és europuding mozijai mellett a jelek szerint nem feledkezett meg a klasszikus filmes értékekről és erényekről, s a lengyel film egyik legnagyobb rendezője az elmúlt évek egyik legjobb lengyel és háborús moziját készítette el A város alattal. A sztori a mai Ukrajna területén található Lvov városában játszódik, ahol egy szennyvízmunkás jó pénzért rejteget zsidókat az általa oly jól ismert föld alatti csatornarendszerben. A háború előrehaladtával az üldözötteknek egyedüli menekülési lehetőséget kínáló szennyvízhálózat embert próbáló körülményei már első pillantásra is hidegrázóak, az eltöltött hetek pedig egyre jobban rátelepszenek a menekültek életére. Ráadásul a pénzük is elfogy, így teljesen kiszolgáltatottak lesznek az őt rejtegető férfinak. Utóbbi szociális érzékenysége a pusztítást látva felszínre tör, s ekkor már humánumból segíti a zsidókat, saját, valamint családja életét is kockáztatva tettével.

Fiatal házasok a boldogító igen utáni első évben: erről az alaphelyzetről mesél Az a bizonyos első év, s mivel romantikus vígjáték zászló alatt futnak ki a játékosok a gyepre, ezért a filmben bemutatott pár határozottan humoros helyzetkomikumok sorát éli meg a számukra biztosított másfél óra alatt. Ehhez leginkább az szükségeltetik, hogy közel s távol nincsen ember, aki ne minimum kételkedve tekintene a frigyre, s a szereplők maguk is egyre-másra bizonytalanodnak el az útjukba kerülő kísértések során. De ki mondta, hogy könnyű lenne a választott új életük? Az Az a bizonyos első év ugyanakkor bizton állítja, hogy legalább szórakoztató kalandok várnak rájuk, s a műfaji szabályoknak megfelelően még a happy end is benne van a tarsolyban. A film a könnyed szórakoztatás, a romantika és a humor kedvelőinek a kegyeit keresi, még ha egyenetlen színvonala miatt többeket ezzel együtt is csalódással fog eltölteni.

Taylor Hackford rendező egykoron olyan remek kis filmeket készített, mint a Garni-zóna, Az ördög ügyvédje és a Ray, ami elég veretes lista, hogy az ember odafigyeljen a rendező munkásságának újabb fejezeteire. Nos, Hackford éppen a 2004-es Ray óta nagyon visszafogott direktorként, így a Parkerrel kapcsolatban még az egészséges érdeklődéssel viseltethetünk. Igaz, Jason Statham főszereplésével leginkább csak akciófilmre számíthatunk, még akkor is, ha Jennifer Lopez a partnere. A Parker pedig éppen olyan akciófilm, mint bármely Statham-mozi az elmúlt évekből, s még inkább, mint Steven Seagal egykori, Ölve vagy halva című mozija. A bűnöző férfit társai átverik, és lelövik, de az út szélén hagyott Statham nem hal meg, felépülve pedig csak a bosszú motiválja. Amikor pedig megtudja, hogy egykori társai egy igazán nagy bulira készülnek, ezt még kiegészíti a pénz utáni sóvárgás is. A nagy csihi-puhikra, valószínűtlen akciókra vágyó filmkedvelők előnyben.