Ablonczy László, a Nemzeti Színház 1991 és 1999 közötti igazgatója a Püski Kiadó Nemzetközi, nemzeti, magyar című beszélgetéssorozatának első előadójaként a budapesti Testnevelési Egyetem aulájában a teátrum 1945 utáni időszakát idézte fel. Kitért Major Tamás tevékenységére, a társulat emblematikus tagjainak elüldözésére vagy öngyilkosságba kergetésére, végül a rendszerváltás utáni első évtizedre és a Kerényi Imrével folytatott vitákra.
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház leendő igazgatója elmondta: csütörtökön egész délután szerződtetési tárgyalásokat folytatott abban a Nemzeti Színházban, ahol június 30-tól kezd el „igazán és végre” dolgozni − abban színházban, ahová egész életében készült. A rendező felidézte színházi pályájának kezdeteit, mikor 1993-ban Beregszászon létrehozták Kárpátalja első állandó társulatát, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházat. „Gyönyörű időszaka volt a színházcsinálásnak” − emlékezett a kevés pénz ellenére hatalmas lelkesedéssel végzett munkára, amellyel a közösséget kívánták szolgálni.
Megjegyezte: ekkor még „szerette” a magyarországi színházi szakma. Miután azonban az anyaországban is rendezni kezdett, elfordultak tőle, ahogy a kritikusok többsége később debreceni színigazgatói tevékenységéhez is ellenségesen viszonyult. Vidnyánszky Attila szólt a „felvállaltan konzervatív, nemzeti gondolat mentén szerveződött” Magyar Teátrumi Társaság megalakulásának körülményeiről, a szervezet által a szocialista kormány színházi törvénye ellen folytatott küzdelemről, amelyet a színtársulatok létének védelme érdekében folytatott.
Vidnyánszky a szekértábor-szemléletről
Hozzátette: a színházi szakma kettéosztottsága azóta sem szűnt meg, egymás mellett működik a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság. A szakma egy része azt mondja: a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színházban nem szabad rendezni, a Színház- és Filmművészeti Egyetem pedig „nagyon határozott gondolatok és ideológiák” mentén folyamatosan politizál.
Vidnyánszky Attila hangsúlyozta: paradigmaváltás jön, amelynek részeként egy igazi, nagy Nemzeti Színházat szeretnének létrehozni. „A Nemzeti egy templom, spirituális, szakrális hely, a nemzet lelkéből született” − fogalmazott a teátrum leendő vezetője, hozzátéve: a Nemzeti Színházat a jobboldali gondolat építette és tartotta életben − utalva arra is, hogy a teátrumot az első Orbán-kormány idején építették meg.
