Ágh István a távirati irodának elmondta, hogy büszkeséget és szomorúságot érez a 75. születésnapján. „Az ember mégiscsak megöregedett, ugyanakkor büszke is vagyok, hogy megérhettem ezt az időt” – fogalmazott. Jelenleg az ünnepi könyvhétre megjelenő gyűjteménye korrektúráját ellenőrzi, így kénytelen „szembenézni” életművével. A kötet a Nap Kiadónál lát napvilágot. „Az összes azt jelenti, hogy ezekről a versekről gondolom, meg kell őrizni őket egy kötetben” – mondta, hozzátéve: több olyan önismétlőnek, nem tökéletesnek tartott szöveget is kihagyott, amelyek korábbi köteteiben szerepeltek.
Ágh István arról is beszélt, hogy költészete az elmúlt évtizedekben sokat változott. „Egészen más szemlélet, rétegek jellemzik mai verseimet” – fogalmazott, felidézve, hogy pályája kezdetén például vonzotta az avantgárd. Szerinte az eltelt idő egyfajta megtisztulási folyamat volt. „Ahogy az idő telt, úgy nemcsak a témák változtak, hanem a forma is” – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy miért fordult el az avantgárdtól, azt felelte, ebben közrejátszott származása. Többek között az, hogy Iszkázon, egy kis faluban született földműves családban és a bátyja, Nagy László az ő indulása idején már ismert költő volt. „Emellett meg is untam a formai kísérletezgetést. Nem voltam annyira hűséges magamhoz, mint például Kassák Lajos, aki végigvitte azt, amit elkezdett” – fogalmazott Ágh István.
Megjegyezte, költészetét legtöbben élménylírának, élményközpontú lírának nevezik, amivel fenntartásokkal ugyan, de egyetért. „Sohasem a nyers élmény jelenik meg a versben, hanem annak átlényegülése” – jegyezte meg.
Kitért a Hetek nevű csoportra, amelynek rajta kívül Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon volt a tagja. „Egymás után jelentek meg a köteteink, ezután nevezett minket el a kritika Heteknek” – emlékezett, hozzátéve, hogy nemcsak költészeti, hanem baráti kapcsolatok fűzték őket egymáshoz, hiszen nagyjából egyidősek voltak. Ugyanakkor úgy vélte, lehettek volna többen is, a hetes szám véletlennek számít.
A többi közt Arany János-nagydíjjal, József Attila-díjjal, Déry Tibor-díjjal kitüntetett alkotó szerint az irodalmi életre ma jellemző megosztottság a népi-urbánus ellentétben gyökerezik, de sokat rontott a helyzeten Révai József, a kommunista államhatalom egykori kulturális irányítója politikája is, amely szinte teljesen elnyomta az urbánus irodalmat. Szerinte a rendszerváltás előtt a problémákat a szőnyeg alá söpörték, utána pedig folytatódott, ami 1948-ban abbamaradt: a népi-urbánus, a nemzeti-kozmopolita ellentét. „Sőt szinte végső harccá erősödött a globalizáció erőterében” – tette hozzá. Ugyanakkor kiemelte, hogy az írók a szekértáborharcnak elszenvedői, és csak ritkán alakítói.
Ágh István szólt arról, hogy a készülő gyűjteményes könyvbe csaknem egykötetnyi új vers is bekerül. „Inkább létköltészetről van most szó, nem élményköltészetről. Ugyanakkor folytatása az előző, 2011-ben megjelent könyvemnek” – tette hozzá. Megjegyezte, hogy most készült el a könyvfesztiválra megjelenő esszékötete, amely a Szavak honvágya címet viseli. Ebbe régi és új szövegeket válogatott. „A címben sokféle honvágy megfogalmazódik, a külföldön elmondott magyar szavak honvágya, a hazavágyódó tájszavaim, a rossz nyelvi közegből elvágyódás” – sorolta.
A keddi ünnepségen Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Csorba Csilla, a PIM igazgatója, Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke és Sebestyén Ilona, a Nap Kiadó igazgatója köszönti az alkotót.
