Adam Wisniewski-Snerget manapság a lengyel írók közül Stanislaw Lem után legjelentősebb sci-fi szerzőjének ismeri a világ. Életét rejtélyek övezték, elzárkózott a médiaérdeklődés elől, személyét homály fedte. Nem volt termékeny író. 1995-ben bekövetkezett haláláig mindössze öt műve jelent meg, ezek közül talán a legismertebb az először 1973-ban napvilágot látott A Robot. Snerg műveire általánosságban jellemző, hogy csak a főhős érzékeli a valós világot, mindenki más mintegy előre programozva éli életét egy disztopikus társadalomban, anélkül, hogy tisztában lenne az őt körülvevő valósággal.
Idén február 5-én jelent meg Magyarországon Snerg másik jelentős alkotása, A lator evangéliuma, ami hűen tükrözi a szerző stílusát. Adott egy képzeletbeli város, Kroywen, ahol a történet játszódik és ahol a főszereplő, egy teljesen átlagos fiatalember, Carlos él, akinek a kálváriáját követhetjük nyomon. Adott egy in medias res kezdés, ahol hősünk egy teljesen átlagos hétfő reggelen megdöbbentő dologra ébred: a tegnap még élő-lélegző város ma már nem olyan, mint volt. Az épületek csupán utánzatok, színházi kellékek. Az emberek műanyagból készült bábok, sőt még az étel, ital, cigaretta, és minden egyéb is csupán másolat. A város különböző részein ugyan elvétve akadnak élő, igazi emberek is, azonban ők semmi változást nem érzékelnek, mi több, őrültnek tartják hősünket.
A regény első felében tulajdonképpen csak annyi történik, hogy Carloson keresztül –ugyanis majdnem végig egyes szám első személyben vagyunk – feltérképezzük a megváltozott világot, válaszokat keresünk, miközben egyre furcsább dolgok történnek. A főszereplő akaratán kívül kerül konfliktushelyzetekbe, válik gyilkossá, ámokfutóvá, mintha egy láthatatlan hatalom akarná így. Körülbelül a történet közepe táján kezd derengeni, hogy mi is folyik itt: nem a világ változott meg, hanem Carlos. Az ominózus hétfő reggel előtt ő is csupán egy bábu volt a sok közül, csak aztán „felébredt”, és elkezdte a valóságot látni. Ez a nagyon fontos történeti elem jelenti a hasonlóságot egy másik, korszakalkotó művel: lengyel sci-fi körökben évek óta elfogadott tény, hogy a Wachowski fivérek ebből a regényből merítették az alapötletet a Mátrix-trilógiához.
Ahogy a történet túljut a felén, és elérkezik az aranymetszésponthoz, akkor kezdi megérteni az olvasó, miért az lett a regény címe, ami. Fokozatosan fény derül az igazságra, miszerint Kroywen csupán egy díszlet, egy gigantikus filmforgatás kedvéért lett felépítve, Carlos azért kezdett csak el tisztán látni, mert fontos szerepe lett a filmben. Röpködnek a bibliai utalások is: Carlos egyik barátja Fakó Jack, aki magát a Világ Rendezőjének nevezi, 12 követője körében járja a várost, tanít, gyógyít, illetve csodákat tesz. Egy bizonyos Rendező meg Néző, mint felsőbb hatalmak is említésre kerülnek. Aztán a történet utolsó felében gyakorlatilag az Újtestamentum groteszk, modern korba helyezett változatát olvashatjuk, aminek végén Fakó Jack a kereszten a Néző kezébe adja lelkét, mellette egy másikon Carlos – immáron újra bábualakban – vívja haláltusáját.
Komoly kérdéseket feszeget A lator evangéliuma: tipikusan olyan könyv, ami bár olvasmányosan fogalmaz, és nincs túl bonyolult történetvezetése, mégis gondolkodásra, esetleg többszöri elolvasásra készteti az olvasót. Nekem is nem egyszer meg kellett állnom, hogy átgondoljam a történteket. Az, hogy milyen mértékben társadalom-, illetve valláskritikusnak találtatik a regény, ez az olvasó világnézetétől is függ. Egy biztos: A lator evangéliuma egy méltatlanul elfeledett mű, ami egy zseniálisan kitalált koncepcióval bír. A kicsit elvontabb sci-fi műfaj, illetve a Mátrix-filmek kedvelőinek szinte kötelező.
(Adam Wiśniewski-Snerg – A lator evangéliuma. Fordította: Nemere István. Metropolis Media, 2013.)
