Kisorsolták a tizennyolcadik magyar drámaíróverseny témaadó cikkét a békéscsabai Jókai Színház Kapj el című előadása előtt: a Magyar Nemzet március 23-i, szombati számában megjelenő tucatnyi cikk közül Hegyi Zoltán Sapkák című jegyzete került elő a cilinderből. „Cipő nélkül szegényebb lett a popzene” – olvasható a drámaíróverseny témaadó cikkében, amelyben nemcsak Cipő, hanem ByeAlex, az AC/DC muzsikusai, Meat Loaf, Bob Dylan mellett Nietzsche, Leszek Kolakowski és Kurt Vonnegut alakja is feltűnik.
A kortárs magyar irodalom három jeles alkotója vállalta, hogy egy éjszaka alatt a kisorsolt témából hatszereplős, egyfelvonásos drámát ír: Kiss Judit Ágnes József Attila-díjas költő, író, drámaíró, Háy János József Attila-díjas költő, író, drámaíró, képzőművész, valamint Podmaniczky Szilárd József Attila-díjas költő, író, drámaíró.
Fekete Péter, a békéscsabai teátrum igazgatója, az asztalon a szerzők portréi: Háy János, Kiss Judit Ágnes és Podmaniczky Szilárd
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
Az alkotók műveit sorsolással osztották ki előre színészcsapatok között, amelyek szintén sorsolással jutottak rendezőkhöz. A piros csapat – amely Podmaniczky Szilárd művét viszi színre – rendezője Pesty-Nagy Kati, a fehér csapat Dávid Zsuzsa irányításával viszi színpadra Háy János darabját, míg a zöld csapat Kiss Judit Ágnes színművét Bozsik Yvette rendezésében mutatja be.
Kiss Judit Ágnes komolyzenei múltjával kifejezetten örül annak, hogy zenei témájú cikk került elő a cilinderből, a drámaíróverseny nehézségeként a rögtönzést és az éjszakázást említette. – Az éjszakázás nehézségéről Lázár Ervin meséje, a Szörnyeteg Lajos jaj de álmos jut eszembe a Négyszögletű Kerek Erdőből. Abban mindenki kitalál valamit, hogy ne aludjon el: nekem a kávé és a séta segít. Az agyam úgy működik, mint egy dinamó: körözni fogok a szálló körül, nem lehet majd bezárni a szobámba!
Háy Jánost a verseny kezdetekor is leginkább a virrasztás aggasztotta. – Hajnalban kelek, én ilyenkor lassan már lefekvéshez készülődöm. Pihenten szeretek írni, hogy az agyam tiszta legyen. A témaadó cikk picit jó és picit rossz is nekem. Jó, mivel valaha én is popzenész szerettem volna lenni, a jegyzet pedig az egész rock ’n’ rollt érinti, és erről a terepről valamennyit tudok. Ugyanakkor az életemhez való megkötöttségekből lehet, hogy nehéz lesz elszakadnom. Az írói „trükköm” pedig annyi, hogy gondolkodni kell, s várni, hogy valami eszembe jusson. Babitsnak van egy írása arról, mi a népkötő és a műköltő közötti különbség. A népköltő életében egyszer-kétszer kerül olyan érzelmi helyzetbe, tónusba, hogy valamit meg tud fogalmazni a világról, míg a műköltőnek van egy készsége, hogy „tréningbe” hozza magát: ennek a készségnek kellene működnie ma éjszaka.
Háy János és az éjszakai rock 'n' roll
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
Podmaniczky Szilárd írás közben kikapcsolja a fizikai valóságát, hogy ne fáradjon: frissítőnek vizet iszik, a munka közben felemésztett kalóriát csokoládéval pótolja. – Én ekként tudok szabadon, minden irányban „bolyongani” írás közben. Az első feladat: kitalálni a dráma alapját és keretét, amelyben mozgatni lehet a karaktereket, akiknek el kell jutni A-ból B-be, majd meg kell találni egy jó felütést. A zenés téma maximálisan megfelel az elképzeléseinknek. Mint minden szerzőnek, nekem is három férfi és három női karakterben kell gondolkodnom. Egy zenekar felállását tekintve ez egy szólógitárost, egy basszusgitárost, egy dobost és egy erős női vokált jelent.
