Kisorsolták a tizennyolcadik magyar drámaíróverseny témaadó cikkét a békéscsabai Jókai Színház Kapj el című előadása előtt: a Magyar Nemzet március 23-i, szombati számában megjelenő tucatnyi cikk közül Hegyi Zoltán Sapkák című jegyzete került elő a cilinderből. „Cipő nélkül szegényebb lett a popzene” – olvasható a drámaíróverseny témaadó cikkében, amelyben nemcsak Cipő, hanem ByeAlex, az AC/DC muzsikusai, Meat Loaf, Bob Dylan mellett Nietzsche, Leszek Kolakowski és Kurt Vonnegut alakja is feltűnik.
A kortárs magyar irodalom három jeles alkotója vállalta, hogy egy éjszaka alatt a kisorsolt témából hatszereplős, egyfelvonásos drámát ír: Kiss Judit Ágnes József Attila-díjas költő, író, drámaíró, Háy János József Attila-díjas költő, író, drámaíró, képzőművész, valamint Podmaniczky Szilárd József Attila-díjas költő, író, drámaíró.
Fekete Péter, a békéscsabai teátrum igazgatója, az asztalon a szerzők portréi: Háy János, Kiss Judit Ágnes és Podmaniczky Szilárd
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
Az alkotók műveit sorsolással osztották ki előre színészcsapatok között, amelyek szintén sorsolással jutottak rendezőkhöz. A piros csapat – amely Podmaniczky Szilárd művét viszi színre – rendezője Pesty-Nagy Kati, a fehér csapat Dávid Zsuzsa irányításával viszi színpadra Háy János darabját, míg a zöld csapat Kiss Judit Ágnes színművét Bozsik Yvette rendezésében mutatja be.
Kiss Judit Ágnes komolyzenei múltjával kifejezetten örül annak, hogy zenei témájú cikk került elő a cilinderből, a drámaíróverseny nehézségeként a rögtönzést és az éjszakázást említette. – Az éjszakázás nehézségéről Lázár Ervin meséje, a Szörnyeteg Lajos jaj de álmos jut eszembe a Négyszögletű Kerek Erdőből. Abban mindenki kitalál valamit, hogy ne aludjon el: nekem a kávé és a séta segít. Az agyam úgy működik, mint egy dinamó: körözni fogok a szálló körül, nem lehet majd bezárni a szobámba!
Háy Jánost a verseny kezdetekor is leginkább a virrasztás aggasztotta. – Hajnalban kelek, én ilyenkor lassan már lefekvéshez készülődöm. Pihenten szeretek írni, hogy az agyam tiszta legyen. A témaadó cikk picit jó és picit rossz is nekem. Jó, mivel valaha én is popzenész szerettem volna lenni, a jegyzet pedig az egész rock ’n’ rollt érinti, és erről a terepről valamennyit tudok. Ugyanakkor az életemhez való megkötöttségekből lehet, hogy nehéz lesz elszakadnom. Az írói „trükköm” pedig annyi, hogy gondolkodni kell, s várni, hogy valami eszembe jusson. Babitsnak van egy írása arról, mi a népkötő és a műköltő közötti különbség. A népköltő életében egyszer-kétszer kerül olyan érzelmi helyzetbe, tónusba, hogy valamit meg tud fogalmazni a világról, míg a műköltőnek van egy készsége, hogy „tréningbe” hozza magát: ennek a készségnek kellene működnie ma éjszaka.
