Csík Zenekar: mozgalmas negyedszázad

A friss Kossuth-díjas Csík Zenekar számára az egész idei esztendő a 25. születésnap jegyében telik, a csúcspont azonban a jubileumi koncert lesz a Művészetek Palotájában (Műpa) május 17-én.

A csapat tagjai az MTI-nek felvillantottak néhány epizódot az elmúlt negyedszázadból. „A nyolcvanas évek vége felé ismét egy felfelé ívelő hullámba jutott a népzene Magyarországon, akkoriban került előtérbe az Ökrös, a Tükrös vagy az Egyszólam zenekar és szerencse, hogy akkor indultunk mi is” – idézte fel Csík János zenekarvezető, hegedűs. Szabó Attila (szintén hegedű) megjegyezte, hogy a hetvenes évek elejétől létező táncház-mozgalom az aczéli kultúrpolitikában az ismert három T-ből (tűrt, támogatott, tiltott) a tűrt kategóriába tartozott. Hozzáfűzte: Bartók és Kodály, a népzenegyűjtés országában túlságosan veszélyesnek tartották a táncházasokat, miközben ők az utazási korlátozások miatt leginkább agyonmásolt kazettákon jutottak hozzá az erdélyi népzenéhez. „Mint később kiderült, rólam már a nyolcvanas évek végén aktát vezettek a rendőrségen, amelyben nacionalista, irredenta elemként voltam számon tartva” – említette meg Csík János. Kitért arra, hogy későbbi kapcsolataik a budapesti táncházakban alapozódtak meg, vidéken, például Kecskeméten – ahonnan indultak – a Hegedűs Zoltán által vezetett Hegedűs együttes kivételével nem volt más táncházi zenekar. „Az Almássy téri szabadidőközpontban viszont zajlott az élet az akkoriban a Porteleki László vezette Téka együttessel, a Molnár utcában a Kalamajka zenekarral, a Somogyi Béla utcában a Métával vagy a Muzsikással az FMH-ban”.

A Csík Zenekar 1991-ben már a népművészet ifjú mestere címet, egy évre rá a Kiváló Művészeti Együttes díjat is begyűjtötte és számos népzenei fesztiválon mutatkozott be. A Csík Zenekar számára az országos ismertséget az autentikus népzene magyar könnyűzenei feldolgozásokkal történő vegyítése hozta meg. Az áttörés ebből a szempontból a 2005-ben kiadott Senki nem ért semmit című album volt a Kispál és a Borz három számának (Ugyanazokat, Dal teázáshoz, De szeretnék) átgondolásával, de a nyitást már a négy évvel korábbi, A kor falára című anyag is jelezte: ezen az albumon szerepel az Én vagyok az, aki nem jó című cimbalmos dal, és a magyarpalatkai lassú cigánytánc, amely átúszik szvingritmusba.

„Féltünk attól, mit fog szólni ehhez a bluesos szvinghez a népzenei szakma. Szerencsére egy táncos csoport azonnal elvitte a zenét a zalai kamaratánc-fesztiválra, és nagy sikert aratott vele. Közben Lovasi Andrásék, Szabó Attila barátai is kinéztek maguknak egy számot A kor falára lemezről, és a szimpátia odáig fajult, hogy 2005-ben Lovi elhívott minket fellépni a Kispál és a Borz koncertjére a Petőfi Csarnokba” – mondta a zenekarvezető. Barcza Zsolt cimbalmos szerint arról kezdetben szó sem volt, hogy ezeket a feldolgozásokat bevegyék a repertoárjukba, de amikor egyszer-egyszer eljátszották, a dolognak nagyon gyorsan híre ment és a közönség kezdte kérni. „Az autentikus népzenét ápoló emberek közül néhányan vitába keveredtek ezzel. Felvetették, mi is az, hogy autentikus. Volt, aki úgy vélte, mi rongáljuk az eddigi értékeket, példaként említve a táncházmozgalomban etalonnak számító magyarpalatkai zenekart, amelytől a Quimby-féle Most múlik pontosant kérték egy erdélyi lakodalomban. Aztán a dolog valahogy árfordult, már inkább arról beszéltek, miként is élhet tovább a népzene, és talán úgy, hogy a feldolgozások segítségével a városban szocializálódóknak is lehetőségük van rátalálni igazi kincsünkre” – fejtette ki Csík János.

Majorosi Marianna énekesnő úgy vélte, hogy a népzenét kedvelő emberek között létezik egyfajta bezárkózottság, de talán a Csík Zenekarnak a pop-rock felé nyitásával ők is jobban észreveszik, hogy a folkmuzsikán kívül is vannak nagyon jó zenék. „A dolog alapja ma is az, hogy megmaradjon bennünk a régi vágású népzenész. Sokan nincsenek tisztában a népzene szabályaival, formai világával és csodálkoznak, ha nem sikerül nekik a feldolgozás” – tette hozzá Csík János.

A Csík Zenekar május 17-én a Művészetek Palotájában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben az elmúlt negyedszázad repertoárjából szemezget, de új összeállításokkal is jelentkezik. A Műpába azokat a népzenészeket hívták meg vendégként fellépni, akik munkássága megalapozta a Csík Zenekar muzsikáját. Ott lesz Halmos Béla, a táncház-mozgalom egyik alapítója, Balogh Kálmán cimbalomművész, Berecz András ének- és mesemondó, Hegedűs Zoltán, aki az induláskor Kunos Tamást és Csík Jánost is tanította, valamint a szintén említett Porteleki László, aki jelenleg a Muzsikás együttes prímása. Idén megjelenik egy könyv is a zenekarról, és terveznek egy vinyl lemezt legsikeresebb számaikkal. Ősz végére készülhet el egy olyan kiadvány, amely korábban nem publikált zeneszámokat, feldolgozásokat fog tartalmazni. A héttagú együttesben Csík János (hegedű, ének), Majorosi Marianna (ének), Barcza Zsolt (cimbalom), Bartók József (nagybőgő), Kunos Tamás (brácsa), Makó Péter (fúvósok) és Szabó Attila (hegedű) szerepel. Közülük Csík János mellett Kunos Tamás volt az alapítók között, ő néhány év kihagyás után 2001 óta tagja ismét a zenekarnak, amelynek felállása 2002 óta változatlan.