A muzsikust pénteken érte a halál Svédországban, amely Kubából való távozása után második hazája lett. Halálhírét fia, a szintén neves zongorista Chucho Valdes ügynöke jelentette be. A kubai zene mágusa – ahogy az El País spanyol napilap Bebo Valdest nevezte – az 1930-es években kezdett zongoristaként játszani Havanna híres éjszakai bárjaiban, és hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert. Dolgozott együtt Nat King Cole-lal és Rita Montanerrel, és a kubai főváros Tropicina éjszakai klubjának zenei igazgatója volt a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején. Zenekara, a Sabor de Cuba olyan énekeseket kísért, mint Benny More és Pio Leyva.
Ebben az időben ő és az egyik rivális zenekar vezetője, Perez Prado életre hívta a mambót, amely hamarosan világszerte népszerűvé vált. Egy másik zenei irányzat, a batanga is az ő nevéhez fűződik. Valdest nagyon érdekelte a dzsessz is, számos ilyen koncertet adott, és dzsesszlemezeit is kiadta a Panart kubai kiadó.
A kubai forradalom győzelme után elhagyta a karibi szigetországot, és előbb Mexikóba ment. Egy rövid egyesült államokbeli tartózkodás után érkezett Európába, ahol 1963-ban Svédországban megnősült és letelepedett. Egészen 2007-ig Stockholmban élt, ahol a legelegánsabb szállodákban, éttermekben, kirándulóhajókon lépett fel.
Csak 1978-ban, több mint 18 év után találkozhatott Pilar Rodriguez énekesnővel kötött első házasságából született és zongoristaként egyre nevesebbé váló fiával, Chuchóval.
Valdes karrierje az 1990-es években új erőre kapott, amikor összeállt Paquito D\'Rivera szaxofonossal, és 1994-ben elkészítették a Bebo Rides Agian című CD-jüket.
Kilenc évvel később Diego Cigala neves spanyol flamencoénekessel vették fel a Lagrimas Negras című CD-t, amely Grammy-díjas lett. Ezután Valdes Svédországból áttelepült Spanyolországba, ahol egészen mostanáig élt, mielőtt családja idén márciusban az Alzheimer-kórban szenvedő zenészt visszavitte Stockholmba.
Fiával, Chuchóval 2009-ben elkészítették a Juntos para siempre című albumot, amelyet koncertturnén mutattak be.
Öt Grammy-díjat kapott: kettőt 2002-ben az El arte del sabor című lemezéért, egyet a Lagrimas Negrasért és kettőt 2006-ban a Bebo de Cuba című albumáért. Amikor azt kérdezték tőle, honnan van energiája ahhoz, hogy még mindig játsszon, Valdes azt válaszolta: „Mi mást tehetnék? Nézzem a televíziót? Nem, inkább zongorázom. Játszani fogok, amíg meg nem halok.”
