Egy vidéki színház előadását sem láthatják külföldi szakemberek a Hungarian Showcase-en, amelynek pedig egyik megfogalmazott célja, hogy bemutassa az elmúlt magyar színházi évad legjelentősebb kő- és független színházi produkcióit. A budapesti Nemzeti Színház három, a Katona kettő előadással van jelen a Showcase-en. A március 2-án kezdődött programot Tompa Andrea, a kritikusok céhének elnöke, Jászay Tamás kritikus, valamint Barda Bea, a Trafó művészeti vezetője állította össze.
A Vidéki Színházak Egyesületének elnöksége szerdán közleményben jelezte, hogy színházak nem csak a fővárosban léteznek. A „késői” reagálásnak egy oka van: a Hungarian Showcase honlapjához, annak megjelenéséhez és internetes címéhez is teljesen hasonló, angol nyelvű honlapot hívott életre az egyesület. Az új oldalon a külföldi színházi szakemberek nemcsak azt tudhatják meg, hogy az 1,7 milliós lakosú fővároson kívül még több mint 8,2 millióan élnek az országban, hanem azt is: Budapesten kívül húsz vidéki kőszínház működik, s melyek azok az előadások, amelyet az egyesület jó szívvel ajánl.
„A Vidéki Színházak Egyesületének elnöksége sajnálattal tapasztalta, hogy a magyar színházi életet külföldiek számára bemutatni szándékozó nagyszabású rendezvénysorozat, a Hungarian Showcase 2013 programjába egyetlen vidéki színház egyetlen előadását sem válogatták be. Ez a válogatók szabad döntése, de egyben felelőssége is. A vidéki színházak minden segítséget és információt megadnak a külföldi vendégeknek annak érdekében, hogy teljes képet alkothassanak a magyar színházművészet aktuális helyzetéről. Honlap: www.hungarianshowcase.hu. Akár a mostani látogatásuk alkalmával, akár egy későbbi időpontban is szeretettel várják az érdeklődőket” – olvasható a Vidéki Színházak Egyesülete elnökségének közleményében.
Egy előadás, amely a Showcase-en látható: A mi osztályunk (Katona József Színház)
A Színház.hu portálon Tompa Andrea reagált a közleményre. „A bírálatok egy része jogos, például valóban csak budapesti előadások szerepelnek a programban. De ennyi pénzből, körülbelül négymillió forintból nem tudunk vidékről, Debrecenből vagy a határon túlról felhozni előadást. Ez a kritika részben jogos, bár talán a vidéki színházak túlzott sértettsége áll mögötte, hiszen Budapesten kétszer annyi színház van, mint az országban máshol összesen, és a külföldi érdeklődésre számot tartó rendezők nagy része itt dolgozik. Hogy egy civil szervezet több tízmillió forintot érő önkéntes munkával megvalósít egy ilyen programot, az nagyon jó, de hosszú távon nem fog működni: ehhez állami feladat, állami segítség kell. Minden országban egy minisztérium, egy állami fenntartású fesztiváliroda vagy egy nemzeti kulturális alap áll az ilyen showcase mögött, mert fontosnak tartják, hogy külföldről jöjjenek és nézzék az ő kultúrájukat. Náluk erre soha nem volt állami akarat.” (Ehhez kapcsolódó kérdés: a szervezők pályáztak-e a Nemzeti Kulturális Alaphoz? Tény, hogy sem az Emberi Erőforrások Minisztériuma, sem Soros György intézménye, az Open Society Institute nem adott támogatást a rendezvénynek, Budapest Főváros Önkormányzata ugyanakkor igen. – a szerk.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!