A Varsó 1935 című film madártávlatból, a gyalogosok vagy a villamoson utazók szemszögéből láttatja a városközpont utcáit, tereit, parkjait – egy régen eltűnt világot, amelyre már csak kevesek emlékeznek. „Fantasztikus munka. Láttam az utca végét, ahol az ifjúságomat töltöttem” – mondta a 84 éves Stefan Zoltowski. Szüleinek a Zlota utcán, a belvárosban volt házuk. A házat az 1944-es varsói felkelés után a németek felgyújtották. A lengyel főváros 80 százaléka pusztult el. A háború alatt több mint 700 ezer varsói halt meg. 1939-ben a fővárosnak még 1,3 millió lakosa volt. Zoltowskiék háza helyén a háború után a Szovjetunió építtette, sztálini stílusú Kultúrpalota szomszédságában ma bevásárlóközpont áll. A 237 méter magas épület, a körülötte kialakított tér és az elmúlt húsz évben emelt felhőkarcolók egészen átrajzolták a város építészeti képét.
A város régi építészetének dokumentálásával foglalkozó Warsawa 1939.pl alapítvány elnöke, Ryszard Maczewski szerint a film azt a Varsót mutatja be, amely iránt lakói nosztalgiát éreznek. „Korábban senki nem csinált ilyesmit. Igazi kihívás volt” – mondta a film producere, Ernest Rogalski.
Hosszú ideig kutakodtak az interneten, korabeli albumokban és a nemzeti levéltárban, amíg elegendő fénykép és várostérkép gyűlt össze. Szerencsére a levéltárban kincsek voltak, mint például a XX. század elején a brit William Heerlein Lindley vezetésével készült várostérképek – hangsúlyozta Pawel Weszpinski, a Nemzeti Levéltár kartográfusa. Csak három korabeli európai városról – Varsóról, Frankfurtról és Hamburgról – készült ilyen részletes és teljes térképészeti dokumentáció, igen pontos, 1:200 arányban. Még a fákat is lehet méretarányosan látni. A cégjegyzék segítségével rekonstruálni lehetett a boltok és cégek neveit és reklámplakátjait. A 3D-s maketthez 12 terabájtnyi digitális adatot gyűjtöttek össze. „A háromdimenziós képhez hatalmas számítástechnikai kapacitásra volt szükség. Igénybe vettük a Lengyel Atomkutató Intézet és egy kínai adatbázis szervereit. Európában senki sem akart segíteni nekünk, féltek, hogy túlterheljük a szervereket” – mondta el Tomasz Gomol rendező. A városnézés mindössze húszperces, és nem lehet megállni megcsodálni a részleteket. „Ezt a kellemetlenséget rövidesen kiküszöböljük, amikor a film DVD-n és Blue-rayen is megjelenik” – mondta a rendező, aki újabb sétát ígért a két háború közötti Varsóban.
Lengyelország 1918-ban nyerte vissza a függetlenségét. Varsó, amely sokáig az orosz birodalom egyik vidéki városa volt, ekkor lett igazi főváros, és minden téren látványos fejlődésnek indult. Megkezdődött az infrastruktúra kiépítése, rengeteg autó és villamos jelent meg a városban. Az utcákon nyüzsgő élet volt – mondta Rychard Maczewski. „A valódi élet hiányzik a filmből. Hiába, ez csak rekonstrukció” – sajnálkozott Stefan Zoltowski.
