Pearl Sydenstricker néven született 1892. június 26-án a nyugat-virginiai Hillsboróban. Még három hónapos sem volt, amikor misszionárius apja családjával Kínába utazott. Pearl itt nőtt fel, és előbb tudott kínaiul, mint angolul. Egész életét meghatározta, hogy gyermekkorát egy kisebbséghez tartozó csoport tagjaként élte meg, és haláláig azon dolgozott, hogy a két kultúra közötti ellentéteket egymás jobb és mélyebb megértése által próbálja elsimítani.
Anyja kívánságára Amerikában diplomázott, majd 1914-ben visszament Kínába. 1917-ben egy misszionárius és közgazdász, John Lossing Buck felesége lett, akinek nevét is felvette. 1921-ben lányuk született, aki abban az időben még nem diagnosztizált anyagcsere-betegségben szenvedett. A szellemileg elmaradott, de gyönyörű kislányt sem Kínában, sem Amerikában nem tudták meggyógyítani, Buck anyai fájdalmát a megindító A gyermek, aki sohasem nőtt fel című regényében örökítette meg.
A házaspár évekig egy kietlen vidéki faluban élt, ahol közelről láthatta Kína legszegényebb lakosainak mindennapi életét. Ez a falu adta később írásainak színterét, beleértve Az édes anyaföldet is. A termékeny írói pályája során született több mint száz mű mindegyike magán viseli ezeknek az éveknek a nyomát.
A feszült politikai helyzet miatt 1934-ben el kellett hagyniuk Kínát, ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy férjével eltávolodtak egymástól. A következő évben elváltak, Pearl Amerikába ment, és többé nem tért vissza Kínába. Második férje egy könyvkiadó elnöke, Richard J. Walsh lett, akivel egy pennsylvaniai farmon telepedtek le, az írónő által Zöld Hegyek Tanyájára (Green Hills Farm) keresztelt birtok volt az írónő otthona élete hátralévő közel négy évtizedében, egészen 1973. március 6-án bekövetkezett haláláig.
Írói karrierje 1930-ban kezdődött a Keleti szél, nyugati szél című regénnyel, a következő évben született leghíresebb és legjobb műve, Az édes anyaföld. A 20. század fordulóján játszódó történet egy kínai földműves család életét meséli el olyan egyedi szemlélettel, amely kedveltté tette az olvasók körében. Buck regényei megkapóan ábrázolták a kínai földművesek a nyugati ember számára ismeretlen patriarchális-feudális világát, különösen a nők kiszolgáltatottságát, keserű sorsát mutatta be együttérzéssel. Buck írásaiban és előadásaiban aktív támogatója volt a kínai népnek. Az 1937-től 1945-ig tartó kínai–japán háború idején, amikor Japán elfoglalta Kína keleti részét, férjével több millió dollár segélyt gyűjtöttek az egészségügyi ellátás segítésére. Az írónő fáradhatatlanul dolgozott az amerikai polgárjogi mozgalomban is és tiltakozott a kísérleti atomrobbantások ellen.
Pearl S. Buck és V. Gusztáv svéd király a Nobel-díj átadójakor, 1938-ban
Forrás: Wikipédia
A második világháborút követő kommunista boszorkányüldözés idején támadások érték Joseph McCarthy szenátor részéről, az FBI haláláig megfigyelés alatt tartotta. Buck 1949-ben indította meg a Welcome House örökbefogadási programot, melynek célja az volt, hogy családot találjon olyan ázsiai–amerikai gyermekeknek, akiket addig származásuk miatt nem tartottak örökbe adhatónak. A programot 1956-tól más etnikumokra is kiterjesztették, mára már 28 nemzetből származó gyermekek elhelyezéséről gondoskodnak. Az írónő 1964-ben alapítványt hozott létre a félig ázsiai, félig amerikai gyerekek megsegítésére.
1938-ban Pearl S. Buck volt az első amerikai írónő, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint „azért az értékes hozzájárulásért, amely a kínai paraszti élet ábrázolásával gazdagította az epikát, valamint mesteri életrajzaiért”. Amerikai nő csak több mint fél évszázad múlva, 1993-ban kapott újra irodalmi Nobel-díjat: akkor Toni Morrisont jutalmazták az elismeréssel.
Pearl S. Buck írásaiból mintegy tucatnyi film készült. Az édes anyaföld 1937-ben került a mozivászonra. A rendező, Sidney Franklin legnagyobb sikere volt, az MGM Stúdió valósította meg. A film főszerepéért (O-Lan) Luise Rainer Oscar-díjat kapott.
Luise Rainer egyik emlékezetes jelenete a filmből:
