Nemzetközi sikertörténet a magyar szerepjáték

Újabb magyar sikertörténet: európai innovációs díjat nyert a migrációról szóló szerepjáték, az Immigropoly.

Az Immigropoly nevéről rögtön eszünkbe juthat a klasszikussá vált Monopoly, de ez már nem az amerikai álom: az új, magyar fejlesztésű online játékban nem egy várost akarunk felvásárolni, csak egy talpalatnyi helyet keresünk az Európai Unióban, ahol mi magunk elférünk, elefántcsontparti focistaként, kínai szakácsként vagy Fülöp-szigeteki
informatikusként. A játékosok közben remélhetőleg tudást és toleranciát gyűjtenek, amire szükség is van. A 21. századi világ egyik legnagyobb globális kihívása a migráció, erre szeretett volna reagálni Tarrósy István és csapata, amikor elkészítették e vándorlásról szóló játékot. Az Interkulturális Innováció Díj is azt bizonyítja, hogy rátapintottak a lényegre. A versenyen 92 ország 500 indulója közül választották be a díjazott első tízbe a magyar projektet. A szerepjátékot pedig már most is sokan játsszák, eddig összesen több mint tizenkétezer játékos iratkozott fel az Immigropoly két internetes felületére.

A játék és az egész migrációs projekt története az Afrika-kutatással kezdődött: Tarrósy Istvánnak politológusként ez a szakterülete. A hatvanas években függetlenedett szubszaharai afrikai államok társadalmi-gazdasági-politikai átalakulását kutatja, és az ehhez kapcsolható munkákra alapította hét évvel ezelőtt kutatóműhelyét, az IDResearch Kutatási és Képzési Kft.-t, itt a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának más oktatóival és hallgatókkal dolgozik együtt. A kutatások kapcsán kezdtek el érdeklődni a Magyarországon élő afrikai bevándorlók iránt. – A velünk élő kultúrákra érdemes odafigyelni. Sok mindent hoznak magukkal a vándorok, lehet tanulni tőlük, és az integrációnak van értelme. Az Immigropolyval ezt próbáljuk a fiataloknak elmagyarázni – mondja Tarrósy István.

A szerepjátékot elsősorban a 14–25 éves korosztálynak tervezték. A kisebb gyerekek valószínűleg nehezen boldogulnának a rengeteg szöveggel és kérdéssel, de rájuk is gondoltak: idén jelent meg kereskedelmi forgalomban a Hetedhét ország meséi című könyvük, amelybe ők maguk írtak meséket a vándorokról és kultúrköreikről. Ezenkívül országos felsőoktatási versenyt is szerveztek a témában, és adtak ki tanulmánykötetet is. Ez utóbbi két projekt is egy komplex migrációs program részeként az Európai Integrációs Alap támogatásával valósulhatott meg 2012-ben.

Az Immigropoly első változata négy afrikai karakterrel indult, akiknek a történetét a kutatók találták ki. – A történetek fiktívek, de a valós életből merítettük őket, és számos eszközzel próbáltuk hitelessé tenni a játékot: életútinterjúkat vettünk fel migránsokkal, kutatási eredményeket használtunk fel, és kérdőíves felmérést is készítettünk magyar fiatalok körében – meséli a kutató, és azt is hozzáteszi: az európai felmérésekben sokszor azt mutatják ki, hogy a magyarokat xenofóbia, de legalábbis a távolságtartás jellemzi, ha külföldi kultúrákról van szó. Az ő kutatásukból viszont az derült ki, hogy a fiatalok nyitottak, ezért Tarrósy István úgy véli: hosszú távon van esélye a társadalmat az integrációra ösztönözni, célzott programokkal nevelni.

Még akkor is, ha a bevándorlás problémája egyelőre kevésbé érint minket, mint a tőlünk nyugatabbra fekvő uniós országokat. Tarrósy István elmondása szerint nagyjából háromezer legális afrikai bevándorló él ma Magyarországon. A teljes népességhez viszonyítva ez nem igazán jelentős szám, ahogy a tizenötezer kínai és a háromezer vietnami bevándorló sem. – A velünk élő bevándorlók kétharmada magyar nyelvterületről érkezett, így alig van tapasztalatunk más kultúrájú vándorokkal kapcsolatban – mondja Tarrósy István. Magyarország egyelőre tranzitországként szerepel a nemzetközi migrációs térképen, de ez idővel változhat: már most is egyre többen vannak, akik tanulmányi célból Magyarországot választják.

A játékban egyelőre a népszerű európai bevándorlási célországokba utazhatunk a hősökkel. Mindegyiküknek van neve, foglalkozása és célja vagy motivációja, ami miatt útnak indul. Azt, hogy milyen akadályokkal szembesül, az alaptörténet és a virtuális dobókocka dönti el. Az előrejutásukat azzal segíthetjük a legjobban, ha elolvasgatjuk a szövegdobozokat, amelyekben az adott országgal kapcsolatos történelmi, kulturális és migrációval kapcsolatos érdekességeket gyűjtöttek össze a játék tervezői. A kvízkérdések megválaszolásával pontokat gyűjthetünk a szereplőnknek, a játék második, továbbfejlesztett verziójában pedig már sokkal több döntést kell hoznunk arról, hogy merre indulunk, mit mondunk vagy mit kérdezünk – más szerepjátékokhoz hasonlóan különböző kimenetele lehet a történetnek attól függően, hogy melyik lehetőségre kattintunk.

Tarrósy István afrikai terepmunkán

Tarrósy Istvánnak több ötlete is van, hogy milyen irányba fejleszthető még a játék. Oktatási célra már most is használják a Pécsi Tudományegyetemen, és az arizonai műszaki egyetemtől is kapott már megkeresést. Tervezik, hogy kilépnek a virtuális térből, és hagyományos asztali társasjáték formájában is kiadják az Immigropolyt, tartalmi szempontból pedig számtalan irányba el lehet indulni.

Elég, ha arra gondolunk, hogy a játékban egyelőre nincs magyar szereplő, pedig minket is érint a vándorlás: egy későbbi fejlesztésnél külön témát jelenthetnének azok a magyarok, akik külföldön próbálnak szerencsét, de ki lehetne terjeszteni az Immigropolyt az illegális migráció témájára és a menekültekre is. Velük egyelőre nem foglalkoztak a játékban, a szereplők mind az unión kívülről érkező legális bevándorlók. Nem menekülnek, hanem szerencsét próbálnak az esetek többségében természetesen a jobb élet reményében. Tarrósy István elmondása szerint azt szerették volna bemutatni a játékban, hogy minden elvándorlás mögött összetett okrendszer és egyéni döntés áll. Afrikában az is előfordul, hogy egy egész falu adja össze a pénzt arra, hogy valakit elindítson Európa felé: innentől ez már közösségi kérdés is. A vándoroknak szakmájuk, céljuk, sokszor már otthoni egzisztenciájuk is van, mégis lehetnek nehézségeik a beilleszkedéssel.

– Nagyon komoly, komplex problémakört dolgoz fel játékos módon az Immigropoly. Meg voltunk győződve arról, hogy ilyen a világon máshol nincs, és kiderült, hogy tényleg nincs is. Ezért is neveztük be a projektet a Interkulturális Innováció Díj pályázatra – mondja Tarrósy István. Annak ellenére, hogy fejlesztésre költhető pénzt csak az első öt helyezett nyert, és nekik nem sikerült az első öt közé kerülni, Tarrósy István azt mondja: óriási lehetőség ez a projektnek, már az első nap is rengeteg megkeresést kaptak. Kalandos úton jutottak el idáig – a negyedik körbe jutásért például Skype-interjún kellett részt venni, amit a Kongói Demokratikus Köztársaságból bonyolított le Tarrósy István egy terepmunka közben. A kutató pár nappal a múlt hétvégi díjátadó után már az Egyesült Államokban volt, Fulbright-ösztöndíjjal a Floridai Egyetem Afrika Tanulmányok Központjában kutat. Az Immigropoly új fejlesztéseiben már az itt szerzett tudás is felbukkan majd – ígéri. A jövőben nemcsak a játékot, hanem a többi olyan projektjüket is továbbfejlesztenék, amelyekkel a bevándorlók iránti nyitottság, tolerancia fejleszthető. Ehhez további pályázatokat szeretnének elnyerni, sőt a fejlesztésekhez akár befektetőket találni.