Papp Kinga, a kiállítási tárgyak restaurátora elmondta, hogy a kelengyeláda útját a bútor titkos rekeszeiből előkerült vasúti szállítócédulákból lehetett követni. A ládát a Lónyay hercegi pár a második világháború végén menekülés közben a Pannonhalmi Bencés Főapátságba vitte a család Pozsonyhoz közeli, oroszvári kastélyából. Később, 1974-ben a múzeum akkori igazgatója egy műkereskedő közvetítésével vásárolta meg.
A kelengyeláda különlegessége, hogy megmaradt a bútor alsó szoknyája, melyre a ládát helyezték, hogy közvetlenül ne érintkezzen a földdel. A legtöbb utazóládának ez a tartozéka elveszett, mert nem szállították együtt a bútorral – magyarázta a restaurátor.
A kiállítás tárgyai XVI. és XVII. századi bútorok, köztük szekrények, székek, asztalok. A bútorokat a múzeum műkereskedésekből és védett magángyűjteményekből vásárolta az 1960–70-es években, hogy a ládák, asztalok a reneszánsz vár berendezését, történeti kiállításait gazdagítsák.
A darabok legtöbbje Itáliában készült, és jól látható rajtuk az új technikájú asztalosmunka, az akkor megjelenő furnérozás és a famozaik, az intarzia alkalmazása. A bútorokat a török kor közegébe ágyazva mutatják be a látogatóknak.
