TEDx-konferencia: Miért énekel a B-közép?

Hogyan találkozik össze az egyik legmagasztosabbnak vélt művészeti forma, az ének a legbrutálisabbnak vélt huligánokkal? Bolyki György a mai TEDx-konferencián a zene és az emberek közötti viszonyról beszél.

– TEDx-konferencián lesz a mai napon előadó. Árulja el, mi az a TED és mi az a TEDx!
– A TED egy Amerikából indult nemzetközi mozgalom, vagy úgy is mondhatnánk, hogy egy nemzetközi intézmény. Úgy hívják, hogy „mind spa”. Vannak testnek szóló wellness-lehetőségek, ez pedig az ember gondolkodásának a felüdülése. Minden évben van egy TED-konferencia az Egyesült Államokban. A TEDx új fejezetet nyitott a TED életében 2009 során: a TEDx programot az arra érdemes gondolatok terjesztése (IdeasWorthSpreading) jegyében alakították ki a licencalapú, önálló szervezésben megvalósuló TED-szellemiségű események összefogására világszerte.

– Mitől különlegesek ezek a találkozók?
– Egész nap előadások zajlanak, minden előadónak maximum 18 perce van, melyben a hétköznapi ember számára is érthető és élvezetes módon kell bemutatnia témáját. Jellemzően a legprogresszívebb, a legelőremutatóbb gondolkodókat kérik fel, akik olyan témákról beszélnek, amelyek aktuálisak, érdekesek, és rendkívül újszerű megközelítésben mutatják be az adott területet.

– A mai előadók sorát nézve az elméleti fizikustól az orvosbiológusig, a riportertől a hegymászóig szerteágazó szakmákat képviselnek. A közönség nem lehet szakmabeli.
– Igen, de nem is kell annak lennie, az előadások mindenki számára érthetőek.

– Az a tény, hogy rövidek az előadások és nem is a szakmának szólnak, nem vonzza a félművelt önjelölteket?
– Én még ilyen alaposan előkészített konferenciát nem láttam. Az előadók az előadásukat többször is bemutatják a szervezőknek, ahol egy szakértői team minden szempontból kielemzi azt. Ez a szervezés és az előadó kapcsolata. Ugyanakkor van egy másik oldal is, a szervezés és a közönség kapcsolata. Belépőjegyet kell vásárolni, de csak úgy lehet hozzájutni, ha először az érdeklődő regisztrál és átesik egy procedúrán, ahol maga a szervezők megnézik, egyáltalán akarják-e, hogy ez az ember ott legyen.

– Vagyis kiszűrik a nem oda illőket?
– Így van. Ezért aztán jellemzően nem a félművelt szkeptikusok kerülnek be ezekre a konferenciákra, hanem azok az emberek, akik tényleg nyitottak, akiket meg tudnak termékenyíteni az ott hallott gondolatok. Szigorú a rendszer, de nagyon jól működik.

– Ön hogy került ebbe bele?
– Magam is meglepődtem, amikor felkértek, mivel korábban én sem hallottam a TED-mozgalomról. Óriási megtiszteltetés, hogy ott lehetek az előadók között, hiszen világvállalatok vezérigazgatói, vezető tudósok, Nobel-díjasok fognak előadást tartani.

– Mi lesz a témája?
– Arról fogok beszélni, hogyan hat a zene az emberre. Nem a zenészekre, hanem mindnyájunkra. Az a címe, hogy „Miért énekel a B-közép?” Ugye a B-középen vannak a focimeccseken a legkeményebb szurkolók, akik a meccseket végigéneklik, miközben a normál életben ezek az emberek aligha szoktak énekelni. Azt boncolgatom majd, hogyan találkozik össze ez a két véglet, az egyik legmagasztosabbnak vélt művészeti forma és a legbrutálisabbnak vélt huligánok.

– Aki nem jut be a konferenciára, az teljesen ki van zárva ezekből az élményekből?
– Nem. Erre az összejövetelre drága a belépőjegy, de ez is egyfajta közönségszűrő. Ugyanakkor nagyon jól mutatja a szervezők hozzáállását, hogy a tudás valóban mindenkié, ezért néhány héttel a konferencia után minden előadás felkerül az internetre, mint ahogy minden egyes korábbi előadást is meg lehet keresni a YouTube-on.

– Milyen a közönség összetétele? Főképp tudósok, kutatók alkotják?
– Nem. Jellemzően Magyarországon is a fele magyar, fele külföldi. Érdeklődő, nyitott, széles látókörű emberek, akik érzik magukban azt, hogy egy-két jó gondolat képes megmozdítani őket. A TED nem azoknak szól, akik azt gondolják, hogy jó ez a világ úgy, ahogy van, vagy hogy úgysem lehet rajta változtatni, hanem azoknak, akik tenni akarnak, és ehhez impulzusokat keresnek.

– A TEDx mellett a kaposvári fesztiválra is folynak az előkészületek. Mi az, ami az idei találkozó különlegessége lesz?
– Olyan struktúrát találtunk ki, ami a koncerteket és a koncerteken kívüli programokat összefogja. Minden, ami történik, a zenéből indul ki. Lesz például egy olyan nap, amikor Mozart Esz-dúr kürtkvintettje szól majd a koncerten. Mozart azért írta ezt a művet, mert sokat tekézett egy bizonyos Leutgeb nevű sajtnagykereskedő barátjával, aki mellesleg nagyon jó amatőr kürtös volt, és már annyival tartozott neki, hogy nem tudta kifizetni. Ezért cserébe írt neki egy kürtdarabot. Ezen a napon tekeversenyt rendezünk, és aki megnyeri, az kap egy nevére dedikált művet. Be lehet kapcsolódni a tekeversenybe, de más olyan szerencsejátékokba is, amelyeket Mozart űzött, és jelen lesz egy sajtnagykereskedés is. Amikor Rossini G-dúr szonátája lesz műsoron, akkor pedig arról emlékezünk meg, hogy Rossini egy idő után felhagyott a zeneszerzéssel, és elkezdett inkább szakácskönyveket írni. Ezen a napon Segal Viktor lesz a vendégünk, aki megvalósítja Rossini jellegzetes receptjeit, amelyek jellemzően a libamáj és a szarvasgomba körül forognak. Együtt lehet főzni Segal Viktorral, meg lehet kóstolni a kész ételeket. John Downland dalai meghallgatása után – akit kirúgtak a királyi udvarból, mert olyan szenvedélyes életet élt – kaszinót rendezünk be, és lesz például tangó is, ezt a szenvedélyek napjának neveztük el. Próbálunk a zene mellett egy kis életszagot is becsempészni a programba, hogy megmutassuk, a klasszikus zene nem elefántcsonttorony. Szeretnénk ízelítőt adni abból, hogy micsoda szerteágazó élmények fűződnek egy-egy zeneszerzőhöz vagy darabhoz.