Groot Zundertben látta meg a napvilágot egy protestáns lelkipásztor legidősebb fiaként. Testvérei közül a legszorosabb kapcsolat négy évvel fiatalabb öccséhez, Theodoriushoz (Theóhoz) fűzte, aki szellemileg és anyagilag is mindig segítette őt; levelezésüket máig kutatják, magyarázatot keresve a művész életének fordulataira. Van Gogh több internátusban is megfordult, majd tizenhat évesen otthagyta az iskolát, és egyik nagybátyja támogatásával Hágában, Párizsban és Londonban dolgozott egy műkereskedő-vállalkozásnál.
1877-ben Amszterdamba utazott, hogy teológiát tanuljon, két évvel később misszionáriusnak küldték egy bányászfaluba, ahol beteget ápolt, gyerekeket tanított és szabadidejében rajzolt. A hely komorsága és szürkesége rányomta bélyegét első alkotásaira, köztük a Krumplievők című festményére.
Tanguy apó, 1888 körül
Forrás: Wikipaintings
1880-ban úgy döntött, hogy csak a festészettel foglalkozik. Brüsszelben a művészeti akadémián tanult, majd hazatért, de összekülönbözött apjával. A következő években több szerelmi csalódás érte, és teljesen eltávolodott családjától. Egyedül öccse, a műkincskereskedő Theo tartott ki mellette, aki támogatta, műtermet szerzett neki, igyekezett képeit értékesíteni, igaz, sikertelenül. A két testvér 1886-tól közösen bérelt lakást Párizsban, ahol Van Gogh olyan festőkkel kötött barátságot, mint Henri de Toulouse-Lautrec, Camille Pissarro, és megismerte Paul Gauguint is. Érdekes módon életének erről az időszakáról keveset tudni, mert a két testvér nem váltott levelet. Az bizonyos, hogy a festő ekkor hagyta maga mögött a komor színvilágot, és érdeklődni kezdett a japán ukijo-e fametszetek iránt. Utóbbiak hatása érezhető a Tanguy apó és a Virágzó szilvafa című festményein.
Van Gogh két év után megunta a nagyvárosi életet, és egyre erősebb vágyat érzett, hogy „a természetet fényesebb égbolt alatt lássa". 1888-ban a dél-franciaországi Arles-ba ment, ahol 190 merész színezésű képet alkotott; itteni sárgára festett bérelt háza a fontos dolgok és a boldogság jelképévé vált számára. Ekkor készültek legismertebb művei: a Gauguin karosszéke, a Napraforgók, a Vincent háza Arles-ban, a Roulin postás és a Virágzó fák. Barátja, Gauguin követte őt, több hónapig együtt festettek, szórakoztak, de pár hónap múlva összekülönböztek.
Vincent háza Arles-ban, 1888
Forrás: Wikipaintings
Van Gogh sokat szenvedett Gauguin szerinte fölényeskedő, lekezelő modorától, és attól is rettegett, hogy barátja elutazik. Feltehetően ez a félelem robbantotta ki 1888. december 23-án azt a vitát, amelyben Van Gogh pengével támadt barátjára, majd levágta saját bal fülét. A levágott testrészt megmosta, és egy prostituáltnak küldte el a következő szavakkal: „Őrizze meg jól ezt a tárgyat." (Újabb feltevések szerint elképzelhető, hogy a fület dulakodás közben Gauguin vágta le.)
Gauguin másnap Párizsba utazott, a magára maradt Van Gogh álmatlanságtól és hallucinációktól szenvedett. Az őrültnek tartott festőt a szomszéd gyermekek kövekkel dobálták és gúnynevekkel illették, nyolcvanegy helybéli pedig kérelmezte, hogy szállítsák kórházba. Van Gogh is tisztában volt állapotával, ezért maga kérte felvételét a közeli Saint-Rémi-de-Provence-ben található Szent Pál-apátság kórházába. Az itt töltött egy év alatt sem hagyott fel a festéssel, de színkezelése és formavilága keserűvé vált, alkotásait rendkívüli szépségű poétika jellemezte. Többek között ekkor születtek a Két ciprus, az Olajfák, a Sárga búzamezők és Az arles-i nő című művei.
„Felépülését" követően, 1890 tavaszán a Párizs környéki Auvers-sur-Oise-ba költözött egy műpártoló orvoshoz, aki orvosi felügyeletét is ellátta. Utolsó nagy képei (Dr. Gachet arcképe, Varjak a búzamezőn, Van Gogh karosszéke, Önarckép levágott füllel) egy emberileg megtört, magányos, meg nem értett alkotót mutatnak. Az alig 37 éves művész 1890. július 27-én magányos sétája közben mellen lőtte magát, és két nappal később, július 29-én meghalt. Pszichológusok és művészettörténészek a mai napig vitatkoznak a festő betegségéről és annak hatásáról művészetére. Eddig több mint 30 diagnózist állítottak fel, ezek között szerepel skizofrénia, bipoláris zavar, a belélegzett festék miatti betegség, temporális lebeny epilepszia – ezekhez társulhatott az éhezés, az álmatlanság és a túlzásba vitt abszintfogyasztás.
A vörös szőlőhegy, 1888
Forrás: Wikipaintings
Pályafutása alatt csupán egyetlen képet tudott eladni, A vörös szőlőhegy című festményét mindössze 400 frankért vették meg. Halála után viszont egyre nőtt hírneve, a múlt század közepén már a festészet történetének legnagyobbjai között emlegették. Képei ma már csillagászati összegekért kelnek el, nem egyért százmillió dollárnál is többet fizettek aukciókon.
Műveinek legnagyobb gyűjteménye az amszterdami Vincent van Gogh Múzeumban található.
