Olyan régen volt már 1995, hogy szinte le se merem írni. Amellett, hogy abban az évben is keleten kelt a Nap és nyugaton szenderült el, azért történt más, hasonlóan fontos dolog is. Ekkor jelent meg a Deftones első lemeze, s noha egyedül nem volt képes megrengetni a zenei világot, azért az egyre izmosodó nu metálnak nevezett áramlathoz jócskán hozzátett. Ez persze azonnal magyarázatra szorul, mert szerintem ennek a bandának zeneileg túl sok köze nincsen a Korn által fémjelzett stílushoz, igaz, napjaink Kornja is más utakon jár már. Mindenesetre az Adrenalin című lemezen hallható tizenegy szerzeményt érdemes a maga kontexusta szerint hallgatni, mind a hangzást, mind pedig a dalszerkezeteket figyelve. A lemezen is hallható „vastag” és mély hangzás, az extrém módon mélyre hangolt gitárok aranykora ez, kitermelve még néhány – ma már nem jegyzett, s akkoriban is csak a külsőségekkel – nagyon buta zenével operáló ripacs bandát. Viszont a Deftones azóta is sorra készíti a lemezeket, él és virul. Igaz, ami igaz: későbbi lemezeikbe csak bele-bele fülelgettem, mert Chino Moreno éneke később olyannyira nem jött be, hogy képtelen voltam végighallgatni a korongokat. Egyetlen, de súlyos tragédiájuk, hogy a közelmúltban több évi kóma után elhunyt a basszusgitárosuk.
Szóval itt van közel egy tucat „nóta”, amelyeknek a színvonala sem egységes. A Bored címet viselő nyitódal kezdő riffjei a maguk egyszerűségében is alap riffnek számítanak, s noha az idő némileg „elvékonyította” a korábbi súlyos megszólalást, egyáltalán nincs ok a szégyenkezésre. A lemezen érződik, hogy kiknek és milyen életérzésből íródott: bringa, deszka, szabadság. És nincs is ezzel semmi gond, mindhárom remek dolog. Viszont a lemez tipikus első korong, széles skálán mozog a dalok minősége. Számomra alapvetően három lábon áll a lemez: a már említett Bored, a Root és a zseniális bőgőjátékkal megáldott 7 words a kedvenceim.
Összességében a zenekar végig nagyon intenzív, azonnali stagedivingra ösztönözve a népet. Viszont a maradék dalok szürkék, olykor mintha helykitöltésre készültek volna. Félreértés ne essákk: jó lemezről van szó, bármikor hallgatható, csupán nem minden pillanatában üt nagyot.
(Fotó: Wall.alphacoders.com)
