1938 táján a régészet és az antropológia kedvéért végleg felhagyott a filmezéssel. Utolsó befejezett filmje a Sziámban forgatott Egy marék rizs, amely egy fiatal pár megélhetésért folytatott élethalálharcát mutatja be megrázóan. Expedíciójával a déltengeri Csütörtök-szigetek világát tanulmányozta, majd Latin-Amerika inka városaiban régészeti tanulmányokat folytatott.
1941-től az amerikai Wenner-Gren antropológiai tudományos alapítvány igazgatója, 1955-től elnöke volt 1963-ban bekövetkezett haláláig. 1943-tól a Stanford Egyetemen, 1949–1951-ben a Yale Egyetemen, ezután 1955-ig a Columbia Egyetemen tanított kulturális antropológiát. A New York-i akadémia tagjaként nemzetközi szaktekintélynek számított, számos tudományos publikációja jelent meg.
Személyében a művész és a tudós egyaránt jelen volt. Pályája kezdetén mondta: lássuk be, hogy a film minden közönségréteghez eljuthat, így egyik legfontosabb eszköze a műveltség és az ismeretek terjesztésének. Eljön az idő, amikor a film a szokványos hétköznapi történetektől mentesen a tudományos ismeretterjesztés egyik legfőbb eszköze lesz.
Halála után Farkas Ferenc zeneszerző, Fejős egyik legjobb barátja és számos filmjének komponistája Gyász és vigasz címmel zenekari művet írt emlékére. Noha csak életének első felében filmezett Fejős Pál, a némafilmkorszak végén és az első hangosfilmek idején kifejtett munkásságával a világ legjobb filmalkotóinak sorába emelkedett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!