Antoine de Saint-Exupéry a szőke legényke világsikerét már nem érhette meg, mivel a megjelenés után egy évvel, 44 évesen elhunyt. A százoldalas mű ma a legtöbb példányban eladott, nem vallásos könyvek egyik éllovasa, 220 nyelvre és dialektusra fordították le. Az alkalomról világszerte ünnepi kiadásokkal emlékeznek meg.
A kis hercegről szóló történet, aki rózsájával és három vulkánjával él saját bolygóján, sok különböző olvasói csoport szívébe lopta be magát. A vékony, eredetileg gyermekkönyvnek gondolt alkotást különböző kultúrájú, vallású és eltérő környezetből származó kicsik és nagyok olvassák generációk óta. Az univerzális könyv időtlen nyelven tanítja a felnőtteket arra, hogyan nézzék gyermekszemmel a világot, a kicsiket pedig arra, hogyan értsék meg a felnőtteket. Emellett kritikusan szemléli a modern tömegtársadalom értékzavarát és olyan álomvilágot mutat be, amelyben az emberek a szívükkel látnak és cselekednek.
A mű az emberiesség és az érzékenység védőbeszéde. Saint-Exupéry humanista volt, életében többször szembenézett a halállal. A meseszerű bestseller ötlete is egy halálközeli élmény hatására született meg benne, amikor 1935-ben a Szaharában kellett kényszerleszállást végrehajtania. Több napot töltött el itt a pilóta, amikor a beduinok megmentették.
− Isten veled − mondta a róka. − Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
− Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan − ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
− Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
− Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... − ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
− Az emberek elfelejtették ezt az igazságot − mondta a róka. − Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
− Felelős vagyok a rózsámért − ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
(Rónay György fordítása)
