Előfutára volt a Kőműves Kelemen az István, a király rockoperának, és ahogy egykor, most is az előfutára lesz – fogalmazott Rosta Mária producer a két darab nyári előadása kapcsán. Mindkét Szörényi–Bródy-művet Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház leköszönő igazgatója rendezi. A Kőműves Kelement június 14-én mutatják be a RaM Colosseumban, az István, a király új rendezése augusztus 17-én debütál a Szegedi Szabadtéri Játékokon.
Román Sándor, a RaM Colosseum igazgatója elmondta: a Kőműves Kelemen volt az első koreográfusi megmérettetése. Úgy fogalmazott: egy színház akkor jó, ha mindig különlegességekkel áll elő, és Alföldi Róbert rendezése másfajta üzenettel bíró darabként fog megjelenni. A rock-ballada címszerepét Stohl András kapta, a vándort Blaskó Péter, Annát, Kőműves Kelemen feleségét Radnay Csilla, a kőműveseket Szatory Dávid, Hujber Ferenc, Marton Róbert, Fehér Tibor, Széplaky Géza, Dolmány Attila, Mohai Tamás, Wunderlich József, Kárpát Attila, Kovács Dénes, Széchenyi Krisztián és Hernicz Albert alakítja. A dramaturg Vörös István, a koreográfus Vári Bertalan lesz, ők az új István-színrevitel létrehozásában is részt vesznek.
Szörényi és Alföldi. A rendező szabad kezet kapott a szerzőktől
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
Az István, a király előadásának aktualitását a jubileum adja: augusztusban lesz kerek harminc éve, hogy a városligeti Király-dombon hatalmas érdeklődés mellett először mutatták be a darabot, s a három évtized során Koltay Gábor, Kerényi Imre, Iglódy István, Novák Ferenc Tata és Szikora János vitte színpadra.
„Nagyon fontos, hogy tíz-húsz évenként a kor ránézzen” – fogalmazott a rock-opera jelentősége kapcsán Alföldi Róbert. A rendező elmondta, az egyik darabnak az a mondanivalója, hogy „építünk, építünk, aztán leomlik”, a másiknak pedig az, hogy „magyarok, magyarok, halálra ölik egymást”. „Nem kell egyiket sem aktualizálni primitív módon – tette hozzá. – Remélem, hogy tud olyan tükröt tartani, ami arra késztet, hogy elgondolkozzunk dolgokon.” Hangsúlyozta: szeretné, ha az előadás visszahozná azt az egymás felé fordulás és összetartozás érzését, amelyet az ősbemutató harminc évvel ezelőtt kiváltott a közönségből.