Lassan odakerül Sinka, ahová megérdemli

Miközben Sinka István huszadik századi magyar költő a NAT felé vette az irányt, a költészet napján egy különös esztergomi „házasságnak” köszönhetően a nagyközönség is megismerheti a hányatott sorsú poétát.

A költészet napján – ki ne tudná: április 11-én – végre egymásra talál az Esztergomi Várszínház és a városi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium. A nagy dolgok néha egyszerűek, az összekötő kapocs nem más, mint az iskola volt diákja, Horányi László, aki a színház művészeti vezetőjeként a Pusztaszó világzenei együttes énekese is, s ilyen minőségében áll a költészetnapi est frontján délután 5-től.

– Azt az útravalót, amit a ferencesektől kaptam, egész színházi pályafutásom során viszem magammal, így lesz ez most is – jelezte az mno.hu-nak Horányi László. A dzsesszt, rock- és népzenét házasító formáció a forrásanyagot Sinka István költői terméséből rakta össze. Sajnos – mint ezt Horányi is mondja – nem véletlen, hogy Sinka nevét ma nem sokan ismerik, de ez hamarosan megváltozik, ha Sinka munkássága része lesz a NAT-nak. De addig is, amíg „felmenő rendszerben” a köztudat részévé válik, a nagyközönség elől sem kellene Horányi szerint eldugni a nagyszalontai poétát.

Az Esztergomi Várszínház és a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium közös rendezvénye
Időpont: 2013. április 11. 17 óra (csütörtök)
Helyszín: a gimnázium tornaterme
Köszöntőt mond Tokár János atya, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium igazgatója

„Végy karjaidra idő”
Előadás Sinka István műveiből

Közreműködnek:
Horányi László – ének, próza,
Nagy Szabolcs (Ghymes, HBB) – zongora, ének,
Szirtes Edina ’Mókus’ – ének hegedű,
Pengő Csaba – nagybőgő,
Molnár Dániel – ütőhangszerek

(Az előadás után kötetlen beszélgetés)

A Pusztaszó 2009-ben rögzítette Sinka tizenkét megzenésített versét, valamint nyolc prózát. A lemez anyagából sikeres előadások születtek többek közt az „egomi” Várszínházban a Gödöllői Kortárs Balett közreműködésével, a Gyulai Várszínházban, Egerben és Érden, de óriási élményekkel gazdagodtak maguk az előadók is.

– Akárhol játszunk, Szabadkán, Győrben vagy Egerben, mindenhol pozitív a visszajelzés, rengeteg ember ébred rá, hogy „Sinka jó”. Az egyik előadás után odajött hozzánk egy házaspár, mondván, az ő szülőfalujukba is el kell vinni a műsort. Azt hittük, csak hirtelen felbuzdulásból mondták, de aztán két hét múlva jött a telefon, és önerőből megoldották, hogy menjünk.

A két alapító-zeneszerző, Nagy Szabolcs (ő a Ghymesben és Hobo mellett is megfordult) és Pengő Csaba ugyanannak a tájnak a szülötte, mint a huszadik századi költő, akinek a bihari-békési vidéken mai napig élő kultusza van, de Horányi maga is évtizedek óta hiteles és értő tálalója Sinka világának. A szürreális látomások páratlanul gazdag világát nemcsak a költészet délutánján láthatja a nagyközönség a ferences gimnázium tornacsarnokában: 12-én a budai Hidegkúton, a Klebelsberg Kultúrkúriában állnak színpadra este 6-kor, 13-án pedig Nyergesen a közösségi házban látható a „Végy karjaidra idő”. Utóbbi alkalom előtt Lackfi János mutatja be Sinkát annak, aki már lemaradt arról, hogy a tankönyvből ismerje meg a következő években.

Pillantson bele a Sinka-estbe!

Sinka István posztumusz Kossuth-díjas (1990) költő bihari pásztorcsaládban született (1897), ekként is állt munkába Nagyszalontán. 1919-ben kötött házasságot Pap Piroskával, egy évvel később Vésztőn telepedett le. Költői pályafutása a Magyar Falu verspályázatával kezdődött, ebben és a Virágoskert című mellékletben rendszeresen jelentek meg írásai. A népi írók közül Féja Géza vette később szárnyai alá a Sinka-verseket, az első kötet viszont a szeghalmi gimnázium kiadásában jelent meg. 1935-ben alapítója volt a Kelet Népe folyóiratnak, de ezután is számtalan magyar nyelvű lap hasábjaira vette költeményeit. 1936-ban Budapestre költözött, de megbetegedett, nyomorgott, és felesége is meghalt. 1939-ben aztán – újból nősként – Püski Sándor keze alá adta Vád című verseskötetét, amelyet a Magyar Élet kiadó meg is jelentetett. A „felszabadítás” után, mivel szembehelyezkedett a formálódó szocializmussal, partvonalra került, verseinek újbóli lendületet harmadik felesége adott, de legközelebb csak 1961-ben publikált kötetet, elbeszélései az Eltűnik a hóri dob cím alatt sorakoznak. Válogatott verseit 1977-ben adták ki.