Nyilván nincs meg, nem tűnt fel, és nem is érdekel senkit. Mert általában szeretjük hangoztatni, hogy örülnünk kell, amiért idén is sikerül megrendezni a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, és azzal kifújt: hogy tapsolunk, amiért megint ugyanúgy, ugyanazt az unalmas és elcsépelt három órát kell végigülnünk a megnyitón, ahogy és amit már kismilliószor végigültünk. Persze mindez öröm, mármint az olvasás, mert olvasni kell, olvasni jó, olvasni érték: csak hát a könyvet is el kell adni, de így, ebben a formában azt bizony nehéz.
Rohadtul unom, tényleg.
Rohadtul unom, hogy három órából egyetlenegyet sikerül megtölteni tartalommal. És ez ráadásul az az egyetlen óra, amikor a mindenkori nagydíjast látják vendégül a színpadon, és őt kérdezik. Mert az legalább általában érdekes: mondjuk idén az elviselhetetlen fenegyerekként beharangozott Houllebecq sem tett ki magáért, csupán dohányzott a színpadon, azt is elektromos cigarettával tette. Még ahhoz sem vette a fáradságot, hogy elaludjon. Mindegy, de legalább érdekességekről beszélt.
Szóval unom, hogy egy nemzetközi könyvfesztivál megnyitója unalmas. Unom, hogy hülyeségeket beszél a sajtófőnök, igen, hülyeségeket, mert Áder János köztársasági elnök nem azért küldött levelet ahelyett, hogy maga jött volna el megnyitni a könyvfesztivált, mert éppen Brüsszelben tartózkodik. Áder nagyon is Magyarországon volt tegnap.
És unom, hogy körbekeringő pletykákra fogjuk, hogy Tarlós István főpolgármester sem jött el, és maga helyett Csomós Miklóst, az oktatásért és kultúráért felelős helyettesét küldte. A pletyka szerint ugyanis a főpolgármester csütörtökön délelőtt tájékozódott arról, hogy ki is ez a kiejthetetlen nevű francia író, akinek át kellene adnia a Budapest Nagydíjat, és mivel úgy látta, egy konkrét kis provokatőrrel állna szemben, hát nem jött el.
Szerintem meg azért nem jött el sem Áder, sem Tarlós, mert egészen egyszerűen nincs súlya ennek a rendezvénynek. Ismerjük mindannyian a politikusokat annyira, hogy ha egy eseménynek hír- vagy egyéb fontos értéke és jelentősége van, akkor ők azok, akik először ott vannak. De nem, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál esetében ez nincs így.
Levelek jönnek csupán és helyettesek.
Őszintén: én sem állnék szívesen egy posztszocialista díszlet előtt, hátam mögött a fesztivál unalmas és elavult logóját mutató háttérrel. És közben még jönnek egymás után az elmúlt évek díjazottjainak rossz minőségű fotói is, semmi más, és még azok is vagy negyvenszer körbefuttatva.
Az egész olyan, mint amikor a párttitkár megérkezik Alsó-Bütykösre, a helyi erők pedig eltakarják előle azt, ami igazán a sajátjuk. Mintha félnének, hogy ha lehullna a lepel, akkor valami értelmeset is lehetne látni.
Ezt évről évre megrendezni sem tűnik túl felemelőnek. És hát, végigülni, mondom, rohadtul unalmas. Tényleg.
U. i.: És a honlapot, azt még 1993-ban készítették?
