A svédországi Umeå városából származó, immáron 25 éve működő zenekar (a Meshuggah jiddis eredetű szó, jelentése: őrült, bolond) valóságos úttörő szerepet tölt be a keményzenei műfajon belül. Újító hangzásviláguk, helyenként beteges zenei megoldásaik tették őket ismertté: nekik tulajdonítják a djentnek nevezett alműfaj „feltalálását” és tökélyre fejlesztését. Zenéjük lényegét a komplex, szinte követhetetlen ritmizálás és a gépies, rideg atmoszféra adja. Legutóbbi, 2012-ben megjelent albumuk már a nyolcadik a sorban; az ezt népszerűsítő turné keretein belül jutottak el Budapestre, hogy ismét egy megrázó élményben részesítsék a hazai rajongótábort.
Az estét az előzenekar szerepét betöltő lengyel Decapitated nevű, technikás death metalban utazó formáció nyitotta: a kiváló hangszeres tudás és a kíméletlen zúzás ötvözése igen jó minőségű fémet eredményezett, remekül megteremtette az alaphangulatot a főzenekar koncertje előtt.
Nem sokkal fél 10 után, rövid intrót követően felvonult a színpadra a Meshuggah öt zenésze, és minden teketóriázás nélkül a húrok közé csaptak. A műsor gerincét értelemszerűen az új szerzemények adták, de azért előkerült néhány régebbi klasszikus is. Megdöbbentő pontossággal adták elő nehezen emészthető, rendkívül bonyolult szerkezetű opusaikat, és annak ellenére, hogy a közönséggel való kommunikáció csak néhány „köszönjük”, illetve „jó újra Budapesten játszani” erejéig tartott, maga a koncert közel tökéletes volt. Az egyetlen negatívum talán, hogy kissé rutinszerűnek tűnt az előadás, de ez csak szőrszálhasogatás, az élményből nem von le semmit.
Ugyanis sokáig fogja még emlegetni ezt a koncertet az a nagyjából 800 ember, aki ott volt ezen az estén. Remek hangulat, kőkemény zúzás, mesteri hangszerkezelés, agyfacsaró poliritmika. Reméljük, hogy az őrült svédek következő klubkoncertjére nem kell újabb hat évet várni.
