A Vasember harmadik önálló mozijában tér vissza: a milliomos szuperhős, Tony Stark ezúttal egy olyan gonosz ellen veszi fel a harcot, akinek terrormerényletei polgári áldozatokat követelnek. A terroristát Ben Kingsley alakítja, ami kifejezetten nagy ötlet a stúdió részéről. Emellett a rendezői székben ezúttal Shane Black váltja Jon Favreau-t, utóbbi valószínűleg nehéz napok előtt áll, hogy a Cowboyok és űrlények brutális bukása után visszaszerezze a stúdióvezetés bizalmát. Black eddig rendezőként csak a Durr, durr és csókot jegyezte, míg forgatókönyvíróként olyan darabok gazdagítják munkásságát, mint a Halálos fegyver-széria, és Az utolsó cserkész. Eme filmek humora és cinizmusa kifejezetten jót tett a Vasembernek, amelyet sokak szerint az utolsó epizódnak szántak, de azért a történetben benne van a folytatás lehetősége, és az eddigi kritikák és a rajongói várakozások alapján a bevételeken sem fog múlni egy esetleges negyedik epizód kérdése.
A skandináv sikerrendező, Lasse Hallström hosszú évek után tért vissza Svédországba egy lapos thriller kedvéért. Hallström megbízható rendezőként minőségi filmeket készített az utolsó húsz évben, a Gilbert Grape, Árvák hercege, Csokoládé, Kikötői hírek jó kis széria lenne bárki életművében. Hallström vélhetően a skandináv krimireneszánsz apropóján gondolta, hogy a Fejvadászokhoz és A tetovált lányhoz hasonló mozi készítsen. Sajnos egy másodpercig sem sikerült a nívós elődök nyomába érni, s hiába a véres krimi alaphelyzet, egy percig sem képes izgalmas és feszült mozi benyomását kelteni A hipnotizőr. A történetben egy brutális gyilkosság egyetlen túlélőjét egy hipnotizőr segítségével próbálja szóra bírni a tehetetlen hatóság.
Gyilkos vágyak
A hetvenes évek Hitchcock-imádó hollywoodi fenegyereke, Brian De Palma korábban olyan korszakos mozikat készített, mint a Carrie vagy A sebhelyesarcú remake-je Al Pacinóval. Miközben folyamatosan igyekszik Hitchcock munkásságát megidézni s kanyargós pályafutását minduntalan kiegyenesíteni, De Palma az elmúlt években a Mission: Impossible-lel elindított egy sikeres szériát Tom Cruise számára, s Oscarhoz juttatta Sean Conneryt az Aki legyőzte Al Caponét gengszterfilmmel. De Palma ezúttal egy francia sikerfilm újráját készítette el. A csavaros thrillerben egy berlini reklámcég vezetője és beosztottja között formálódik egy bosszúért kiáltó ellentét, és mint tudjuk, két dudás egy csárdában sosem fér meg. Rachel McAdams és a skandináv A tetovált lány trilógia főhőse, Noomi Rapace egyszerűen nem képes az eredeti film színvonalát megidézni ebben a megfáradt moziban, amely vélhetőleg végleg nyugdíjazza a legendás direktort.
Ébredés
A tavalyi fesztiválszezonban körberajongták Rufus Norris brit függetlenfilmjét, az Ébredést, amelyet többek között az év felfedezettje Európa Filmdíjra is jelöltek. Daniel Clay regényének adaptációjában Tim Roth a húzónév, de az elsőfilm története alapvetően lánya, körül bonyolódik (Eloise Laurence finom alakításában). A film a lány szemszögéből beszél egy észak-londoni helyi társadalom drámáiról, csalásról és megcsalásról, erőszakról és cserbenhagyásról. A lány nézőpontja azonban nem mindig a valóságot láttatja, s ezt aláhúzandó a rendező flash back formájában a valós történéseket is megmutatja a nézőnek. Nem éppen kora nyári szórakozás, de a brit filmkészítés tartalékainak ékes bizonyítéka az Ébredés.
Ködben
Tavaly Cannes-ban Szergej Loznyica orosz mozija a nemzetközi kritikusok Fipresci-díját nyerte el. A díjnyertes Ködben igazi stílusparádé, amely tehetségről árulkodik, és ezzel vált valóságos fesztiválkedvenccé. Az orosz epikus film és filmnyelv megoldásait dokumentarista stílussal és egyéni szerzői megoldásokkal változatossá tevő rendező egy több mint kétórás filmet tett egyedivé. A Ködben főhőse egy jámbor katona a második világháború idején, akinek társait egy sikertelen szabotázsakció után kivégzik a németek, őt viszont egy kínzást követően szabadon engedik. Vesztére azt próbálják elhinteni az orosz partizánok között, hogy a férfi a németekkel kollaborál, így az ártatlan katonát sajátjai is megtagadják, s ők lesznek a kápói, ami sokkal tragikusabb számára. Loznyica a lelki folyamatokra és ábrázolásra teszi a fő hangsúlyt mozijában, amely lassú sodrású, nehezen emészthető darab. Utóbbi pedig nemcsak a történet, hanem az elbeszélésmód miatt is elmondható a Ködben című háborús moziról, amely főleg a napsütéses tavaszban igazi kihívás lesz a szabadságra vágyó lelkek számára. Az orosz tradíciókat kedvelők viszont bizton nem fogják árulásnak érezni a mozit.
Jean-Paul Jaud harcos bioaktivista filmrendező az elmúlt években dokumentumfilmekben igyekszik felhívni a figyelmet a közelgő végre és a bolygóját pusztító emberiség vétkeire. A Vigyázat, ehető! – a francia bioforradalom és a Severn, gyermekeink hangja, a környezetszennyezésről, a környezettudatosságról és az egészséges táplálkozás égető problémáiról szólt. A Kísérleti egerek vagyunk? egy kétéves és hárommillió eurós kísérlet dokumentálásából indult ki, amely arra mutat rá, hogy a génmódosított zöldségek rákkeltő hatásúak. A daganatos patkányok megrázó képeit hamarosan a fukusimai atomkatasztrófa helyszíne váltja fel, Jaud pedig a radioaktív sugárzás veszélyeit is vizsgálni kezdi.
