Ha egy titánkapszulát lőnénk ki az űrbe azzal a céllal, hogy a magyar irodalom jelenéről utaztasson információkat távoli galaxisok felé, abban mindenképp helyet kéne szorítani a szemre is kellemes élményt kínáló Hévíz című folyóiratnak. Persze itthon is akadnak, akiknek idegen civilizáció a kortárs magyar literatúra, de akik kicsit is érdeklődnek iránta jól eső érzéssel nyugtázhatják a vidéki létére igencsak fővárosias kötődésű lap naprakészségét.
Úgy látszik 2013-ban is kedvelt téma marad még a slam poetry, és Bárdos Deák Ágnes Simon Mártonnal és Závada Péterrel készült interjúja alapján az is hasznos ismeretek szerezhet a műfajról, aki még semmit se hallott eddig róla.
A lapban közölt versek szerzői között ráadásul feltűnik Csider István Zoltán is, akit korábban leginkább rapperként, majd slammerként ismerhetett a közönség. Pion István viszont a költészet felől érkezett a slam poetry közösségbe, hogy aztán az ott szerzett népszerűséget nemrég megjelent első kötete, az Atlasz bírja kapcsán is kamatoztassa. A Hévíz mostani lapszámában ebből olvasható egy részlet.
Nem idegen terep a színpad a népszerű székelyföldi szerző, Muszka Sándor számára sem. Abszurdba hajló, népnyelven előadott, de nagyon mai mesebeszédei leírva is megélnek, ahogy azt a lapban olvasható A Majlát-jóslat című novella is bizonyítja. Nem hiányzik a humor Szécsi Noémi itt közölt, politikai áthallásokban bővelkedő állatmeséjéből sem.
A Hévíz borítójáról Rejtő Jenő portréja tekint ránk, és már csak ő miatta is érdemes beszerezni a lapot. Alapos és tisztázó interjú olvasható Thuróczy Gergely Rejtő-szakértővel, mely több közszájon forgó legendát cáfol a magyar ponyvakirály idegenlégiós múltjától kezdve a kézirattal fizető nyomorgó író mítoszáig, továbbá érdekes és szomorú adalékokkal is szolgál Rejtő haláláról. Nyáry Krisztián tanulmánya Rejtő magánéletének fehér foltjait igyekszik feltérképezni. Az egyik alapkérdés ezzel kapcsolatban így hangzik: „Kétszer nősült, de nem lehet tudni, hogy vajon a gépírónői voltak-e másodállásban a feleségei vagy inkább a feleségei voltak mellesleg a gépírónői is.”
Akár így, akár úgy, egyiknek se jutott könnyű élet a felpörgetett életet élő, busás honoráriumait gyorsan felélő sikerszerző mellett, aki többek között azt is előírta számukra, hogy kisminkelve, kiskosztümben írják le, amit diktál, és tilos volt közben nevetniük a szerző poénjain.
