Szabadgondolkodónak tartja magát, ugyanakkor vallja, a hagyomány: minden. Tornai Józsefet a hagyományokhoz való ragaszkodása nem akadályozta meg abban, hogy formai értelemben is szabadgondolkodó legyen. Azok a költők a példaképei, akik „nem szégyelltek a legavantgárdabb hülyeségtől a tökéletes klasszikus szonettig elmenni” mint például Weöres Sándor. – 1955-ben jelentem meg először az Új Hangban, amelynek ekkor Csoóri volt a versrovatvezetője. – mesél a kezdetekről. – Ez volt az az időszak, amikor Juhász Ferenc és Nagy László megcsinálták a világ legmodernebb költészetét egy diktatúrában, és a diktatúra nem tehetett semmit. A költészetük mélyen gyökerezett az ősiben és magyar népköltészetben. Egy népi hatalom mégsem mondhatta ezekre a versekre, hogy burzsoá irományok. Viszont egyszeriben lesöpörték az összes pártköltőt az asztalról, Kuczka Pétertől Benjámin Lászlóig. Ettől kezdve barátkoztunk mi is Csoóri Sándorral.
Az érettségi után vágóhídon, majd autógyárban dolgozó költő ekkor már látogatta Füst Milán egyetemi kurzusait. Ez volt az indulásakor az egyik legfontosabb hatás, a másik pedig a Belvárosi kávéház művésztársasága. – Hetente kétszer jöttünk össze. Ott volt Csoóri Sándor, Jancsó Miklós, Marsall László és más kitűnő írók, festők, esztéták. Ezeken a vitákon – mivel még egyikünknek sem volt igazán nagy neve – nyugodtan bíráltuk egymást. Nagyon szabad társaság volt, bár mindig ült ott két-három figyelmes úr a belügytől. Gondosan jegyezgettek héttől éjfélig. Mi meg azt vallottuk, hogy ez nyílt összeesküvés, és nagyon jó, ha az értelmes beszélgetések jutnak fel a belügyhöz.
A viszonylagos szabadsághoz sajnos időnként hozzátartozott a hazugság is. Egyszer elkapott az üzemi párttitkár a Csepel Autógyárban, ahol dolgoztam, „Tornai elvtárs, hallom, te nem jársz szemináriumra”. Mondtam, hogy én egyetemre járok. „És beszéltek ott a marxizmusról?” Füst Milán persze úgy szidta minden alkalommal a marxizmust, mint a bokrot. „Hogyne, anélkül nincs óra.” Végül is nem azt kérdezte, hogy mit mondunk róla. Nem úgy nevelkedtem, hogy hazudjak, de ezekben az években sajnos megtanultam, a hazugsággal megválthatom a szabadságomat. Nem kellett többet szemináriumra járnom.
A frissen elnyert Kossuth-díjról azt mondja: eddig rangjelzés nélküli tábornok volt, a díjjal varrta fel a rangjelzést is. – A grafomániámon ez nem sokat változtat. Legújabb, Éjfél című kötetemet épp most fejeztem be, hetvenöt vers található benne.
Bővebb portré a Magyar Nemzet április 8-ai, hétfői számában olvasható.
