Ami a Lajtán túl, illetve az óceán túloldalán bevett szokás, Magyarországon egyelőre kuriózum. Míg John Lennon emlékét Liverpoolban repülőtér őrzi, Memphisben és Tupelóban Elvis Presleyről elnevezett körúton, illetve parkban sétálhatunk, addig csupán egyetlenegy magyar rockzenész, Bencsik Sándor emlékét őrzi utcanév, Debrecenben. Budapesten elsőként az egyik legnagyobb hatású magyar gitárosról, Radics Béláról neveznek el egy máig anonim közterületet. A 13. kerületi önkormányzat határozatával a Vőlegény és a Göncöl utca között húzódó utcácska fogja hirdetni az örök angyalföldi rockzenész emlékét. Az utcatáblát április 16-án délután 4 órakor avatják fel.
A Radics Béla R.B. Emléktársaság ténykedése során 2000-ben Radics Béla állandó lakóhelyén, a Gyöngyösi u. 47. alatti ház falán emléktáblát avattak, öt esztendővel később már egész alakos bronzszobra előtt tiszteleghettek a zenész kollégák, illetve a rajongók. 2012-ben egykori zajos sikereinek színhelye, Csepel posztumusz díszpolgári címet adományozott a hányatott sorsú gitáros–szerzőnek.
Radics Béla zenei pályája a Magyar Hajó- és Darugyár Big Bandje után az Atlantis, a Pannónia és a Sankó Group zenekarokban folytatódott, majd megalakította első önálló együttesét, a Sakk-Mattot. A Tűzkerék nevű trióval Jimi Hendrix és a Cream dalait interpretálta, ezután a Taurus Ex-T 25-75-82 szupergruppban tépte ujjal és foggal a húrokat. Ekkor készült a legendás Zöld csillag című felvétele, amely – a monopolhelyzetét kihasználó Hanglemezgyár döntnökeinek „köszönhetően” – szerzői munkásságának egyetlen kislemez formájú lenyomata.
A hetvenes évek első számú rock-gitárosa ma már legenda. Papírforma szerint angyalföldi munkáscsalád gyermekeként akár a szocialista kádergyerekek jól bevált útját is követhette volna, ám a korabeli kultúrhatalom mégsem kért Radics Bélából. A maga által kijelölt ösvényt az alkohol és a megkeseredettség kíséretében járta végig, majd a Megyeri úti temető ötvenes számú parcellájában fejezte be – harminchat évesen. Életére jellemző volt, hogy amíg mások – a hatalomhoz közel álló művészek – gond nélkül jutottak lemezhez és nyilvánossághoz, addig a gitárkirály erősítőjére a pénzt, ahogy később a síremlékére is, barátok és rajongók adták össze.
