A fülsértőtől a lélekemelőig: a videojáték-zenék története

A videojáték-kultúra mintegy 40 éves múltra tekint vissza. Ez idő alatt jelentős változások következtek be a videojátékok és zenéjük megvalósításában.

Tombor Nándor
2013. 05. 07. 11:15
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Noha a videojáték mint kulturális termék, mint új médium a mai napig nem tett szert – legalábbis Magyarországon – olyan szintű társadalmi elfogadottságra, mint például a televízió, azért történtek kisebb-nagyobb sikerek e műfaj történetében.

A videojátékokkal egyidős a videojáték-zene mint fogalom, illetve mint önálló zenei műfaj. A videojáték-kultúra hajnalán, a 70-es, 80-as években a játékokhoz komponált zenék – a játékipar akkor még erősen underground mivoltából adódó pénzhiány következtében – leginkább fülsértő, végtelenül ismétlődő „prüntyögések” voltak, néhány szólamban. Persze ekkoriban is íródtak ma már klasszikusnak számító dallamok, ezeket napjainkban inkább elismerni szokás, mint meghallgatni. Ezek egyike a ma már kultuszjátéknak számító Pac-Man fő dallama.

Ahogy sorra jöttek az egyre fejlettebb, komolyabb történettel és dramaturgiával is rendelkező játékok, úgy az ezekhez írt zenék is egyre komplexebbek lettek; a számítógépből zümmögő recitativók már kevésnek bizonyultak. A hangszerelés is változott: igaz, valódi hangszereket még nem hallhattunk, hanem csak MIDI-alapú, többszólamú dallamokat, amelyek a 90-es évek elejére jelentek meg. Ezekre a legjobb példa a japán Nobuo Uemacu „tollából” származó, a Final Fantasy sorozat 13 részéhez komponált kísérőzene. Uemacu műveiben már megtalálható a helyenként epikus felépítés és dallamkezelés, illetve a wagneri vezérmotívum (különféle szereplőkhöz tartozó egyedi dallam, motívum, ami többször is visszatérhet).

A 90-es évek végére, illetve napjainkra a videojátékok zenéje egészen magas szintre jutott. Legtöbbjük már szimfonikus zenekarra íródott, és önálló kortárs zeneművekként is megállják a helyüket. Az is előfordult már több ízben, hogy könnyűzenei előadók is írtak számot egy játékról, ezzel is népszerűsítve azt. Gyakorlatilag ma már zeneileg nem sokban különböznek a játékzenék a filmzenéktől. A hasonlóságot jól példázza az, hogy a korábban névtelen játékzeneszerzők közül sokan ma már ismertebbek zenéjük könnyebb befogadhatósága miatt. Például a neves filmzeneszerző, Hans Zimmer is komponált zenét több videojátékhoz.

Mára a videojáték-zenék megítélése is változni látszik. Habár sokan még mindig gyerekes, gépi recsegéssel azonosítják ezeket a muzsikákat, ez az állítás mára már a legmesszebbre került az igazságtól. Vitathatatlan, hogy a videojáték-zenék világa folyamatosan fejlődik, egyre szélesebb körben terjed. Például a 90-es években készült Final Fantasy és hasonló játékok zenéi a mai napig népszerűek, leginkább játékos körökben. Ezt bizonyítja a 2005-ben debütált Video Games Live elnevezésű koncertsorozat, ahol Nobue Uemacu és számos más szerző műveit játsszák szimfonikus zenekari hangszerelésben, illetve a csak Final Fantasy-zenékkel foglalkozó Distant Worlds nevű projekt, aminek legközelebbi koncertje nyáron lesz látható-hallható Bécsben.

Több, főként amerikai egyetemen (például a bostoni Berklee konzervatóriumban, vagy a Yale Egyetemen) oktatnak már játékzeneszerzést, diplomát is lehet belőle szerezni. Ma már több helyen is művészeti ágként kezelik a videojátékot, és ezzel együtt természetesen annak zenéjét is. Illetve játéktörténeti jelentőségű, hogy idén Grammy-díjra jelölték a Journey című játék zenéjét a „legjobb zene vizuális alkotáshoz” kategóriában. A fentiek remekül példázzák, hogy van potenciál a művészet ezen új formájában is. Remélhetőleg a jövőben még nagyobb népszerűségre fog szert tenni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.