A modern tánctörténet egyik emblematikus előadása volt harminc évvel ezelőtt Maguy Marin társulatának a May B című darabja. A darab Samuel Beckett több írása és Ingmar Bergman filmjei nyomán született meg: a nyomorult, kiszolgáltatott emberek tragikus küzdelmei rajzolódnak ki. Korában tabudöngető előadásnak számított, hiszen az öregek, elesettek, szegények helyzetéről akkoriban nem szívesen készítettek táncelőadást, mondván, hogy a tánc feladata kizárólag a szépség esztétikai felmutatása, nem pedig a társadalmi problémák feszegetése. A lét perifériájáról, vegetáló közösségekről brutális nyíltsággal és apátiával beszél. Tánctörténeti mérföldkő az előadás, amelyben nincs egyetlen klasszikus értelemben vett táncmozdulat. A darab a bemutatót követően Európa-szerte nagy botrányt kavart előadásban torz, zombiszerű alakok teste piszkos, taszító, minden emberitől mentes. Gesztusaikból, pillantásaikból az elembertelenedés, a kiüresedés tükröződik.
Az előadás egyik különlegessége Gavin Bryars zenéje: a Jesus's Blood Never Failed Me Yet című dal szövegét Bryars az utcán, egy hajléktalantól hallotta először, és annyira megihlette, hogy felvette a bácsi énekét és később zongorakíséretet írt hozzá. Egyik nap, mialatt komponálta a művet a zenestúdióban, kiszaladt egy csésze kávéért. Mire visszaért, az összes kollégája a stúdióban ült, hallgatta az éneket és sírt. Gavin Bryars ekkor jött rá, mekkora érzelmi hatást gyakorol ez a dal a hallgatókra. Később Tom Waits-nek is megtetszett ez a dal és egy olyan feldolgozást írt belőle, amelyben a hajléktalan öregemberrel együtt énekel.
Harminc év után pénteken és szombaton a Trafóban újra látható a Maguy Marin Társulat legendás May B című előadása. Szombaton az egyik táncos, Ennio Sammarco tart workshopot haladó és profi táncosoknak.
Részlet pedig a darabból itt:
