Coenék Arany Pálma-esélye Cannes-ban

A cannes-i filmfesztiválon jelenleg amerikai, japán, francia esélyekről beszél a szakma. A Coen testvérek és Asghar Farhadi remek alkotása egyaránt megérdemelné a fődíjat.

Bár gyorsan bejárta a világsajtót, hogy a Croisette-en egy helyi férfi múlt pénteken este két lövést is leadott egy francia tévécsatorna élő közvetítésekor, ami kisebb pánikot szült a környezetében, ebből vajmi keveset tapasztalt az a több ezer fesztiválozó – hasonlóan a hotelbeli ékszerrablásokhoz –, aki éppen egy vetítésen ült, vagy sorban állt egy vetítőhely előtt. Sőt, egy nappal később már sokkal inkább az volt a visszatérő téma, hogy az átmeneti napsütés miatt ismét szakadni kezdett az eső. Persze, ez nem akkora meglepetés a tavalyi viharos időjárás után, de kétségtelenül idegtépő hosszú perceket, akár órákat az esőben állni, hogy az ember bejusson egy vetítésre, pláne, ha végül hasztalan volt a posztolás. A cannes-i hierarchia színekre bontott kártyákra épül, akinek kevésbé kiemelt a szerepe a megítélés szerint, sárga, kék kártyájával szinte esélytelenül próbálkozik rózsaszín és fehér kártyás kollégáival szemben bejutni egy népszerű vetítésre. A sorban állók szerencséjére keddtől ismét javult az idő Cannes-ban.

A 66. cannes-i nemzetközi filmfesztivál hajrájához érve egyelőre japán, francia, amerikai befutókat tippel a filmszakma. A meglehetősen különböző filmeket összeköti tematikájuk: mindegyik családról, útkeresésről, egy konfliktusból kialakuló talajvesztettségről szól. Az egyik esélyes az iráni Asghar Farhadi, az Oscar-díjas Nader és Simin – egy elválás történetének új, francia színekben készülő alkotása. Tematikailag ragyogó iráni drámájának folytatása, vagy még inkább párfilmje lehetne A múlt (The Past). Ezúttal egy elhidegült házaspárnak már csak az adminisztratív aktus maradt hátra a hivatalos válás kimondásához, ám egy leendő férjjelölt és előző házasságából származó fia, egy terhesség, valamint a múlt érzelmeinek felelevenítése kellő feszültséget okoz a család életében. Farhadi precíziós műszer pontosságával adagolja a feszültséget lassan beinduló történetéhez, remekül mozgatja karaktereit, jellemfejlődésük példás, és képes a generált konfliktusba meglepő csavarokat elhelyezni, amely már-már bűnügyi filmes fordulatokkal ér fel. Farhadi ugyanakkor mindvégig egy családról beszél, s mint ahogy azt a vetítést követő sajtótájékoztatón elmondta, színházból érkező emberként nemcsak a dráma foglalkoztatja folyamatosan, hanem az emberiség történetének egyik legrégebbi története, az emberi kapcsolatok bonyolultsága is. A film esélyes lehet az Arany Pálmára, sőt a Sony szerint az Oscarra is, ezért többek között a közép-európai és amerikai forgalmazói jogokat is felvásárolta.

Érdekes módon a jelenleg első számú esélyesnek kikiáltott japán mozi, az Apja fia (Like Father, Like Son) is egy családi drámára épít. A történet szerint egy hatéves gyerek szülei megtudják, hogy születéskor véletlenül elcserélték a kórházban csemetéjüket. A dilemma pedig az lesz, hogy a vérségi viszony vagy az eddig kialakult szeretet a fontosabb. A józan ésszel megválaszolhatatlan problémát éppen a japán kultúrközegben lehet a legéletszerűbben visszaadni, és bár francia kritikusok szerint kizárt, hogy idén Cannes-ban a japán filmet hozzák ki nyertesnek, Hirokazu Koreeda alkotása ott lehet a díjazottak között. Főleg, mert Koreedának van cannes-i előélete, 2004-ben sikert aratott Anyátlanok című mozijával, amely a legjobb színész díját is elnyerte.

Gyökértelenségről, meg nem értettségről szól a Coen testvérek új mozija, az Inside Llewyn Davis, amely a hatvanas évek New York-i folkzenéjének megidézésére tesz sikeres kísérletet egy muzsikus karakterén keresztül. Főhőse sodródik az árral és dacol az ismeretlenséggel, és sok megpróbáltatáson megy keresztül, míg személyes tapasztalatait sikeres zenei művészetté tudja gyúrni. Az Inside Llewyn Davis várakozáson felül szórakoztató darab, amelyben Ethan és Joel Coen nemcsak humoráról tesz újfent tanúbizonyságot, de egyúttal nagyon professzionális, stílusos darabot készítettek, sok-sok folkzenével. És mivel Coenék nyertek már korábban Cannes-ban, nem lehet őket sem kizárni a végső esélyesek közül, főleg mert a zsűrielnök maga is amerikai, Steven Spielberg személyében. Ez a filmjük pedig merőben különbözik eddigi munkásságuktól, így nemcsak a Croisette-en, de a jövő évi Oscar-díjátadó kapcsán is szinte biztosan számolni kell velük.