Halhatatlanná vált Széll György

Széll György karmester is bekerült idén a Gramophone brit zenei szaklap által tavaly létrehozott Hírességek Csarnokába.

A brit zenei szaklap szerkesztői, kritikusai mellett a zeneszerető közönség választhatta ki kilenc kategóriában az újabb ötven legbefolyásosabb és legösztönzőbb karmestert, előadóművészt, kórust, hangszeres együttest, producert, zenemű kiadót, akik előadóművészi tökéletességükkel, újító gondolkodásukkal vagy képzelőerejükkel hozzájárultak a klasszikus zenei hangfelvételek elkészítéséhez.

A halhatatlan karmesterek közé bekerült Széll György is Karl Böhm, Bernard Haitnik, James Levine, Zubin Mehta, Bruno Walter, Gustavo Dudamel és mások mellett – olvasható a brit zenei szaklap kedden megjelent májusi számában.

A folyóirat főszerkesztője, James Jolly blogjában Széll Györgyöt (1897–1970) méltatva korábban arról írt, hogy a karmester nagy súlyt helyezett a zenekari fegyelemre és a kifogástalan technikára a Clevelandi Zenekar élén, amelynek vezetését 1946-ban vette át. A Schumann-szimfóniák tolmácsolásai ma is érvényesek, meglepően korszerűek, bár Jolly kissé ridegnek találja az amerikai felvételeket, míg az Európában készültek, például az Amszterdami Concertgebouw Zenekarral vagy a Londoni Szimfonikusokkal, lényegesen melegebb tónusúak.

Széll György már tizenévesen karmesterként, zeneszerzőként és zongoristaként szerepelt Európa koncertpódiumain, és 17 éves korában a Berlini Filharmonikus Zenekart vezényelte, 1915-ben, 18 éves korában lett a Berlini Királyi Operaház (ma Staatsoper) főzeneigazgatója, Richard Strauss, aki azonnal felismerte a fiatal karmester tehetségét, az opera karnagyává nevezte ki. Részben Széll vezényelte Strauss Don Juanja hangfelvételének világpremierjét. Széll 1920-ban mutatkozott be Budapesten, a Carment vezényelte az Operaházban, és pár évig tanított a Zeneakadémián. 1939-ben, a második világháború kitörésekor New Yorkban telepedett le. 1942-ben debütált a Metropolitan Operában, és a következő négy évben rendszeresen vezényelte a társulatot, 1943-ban a New York-i Filharmonikusokat dirigálta. 1946-ban lett a Clevelandi Zenekar főzeneigazgatója, és egészen a haláláig betöltötte ezt a funkciót.

Tavaly Solti György karmestert és a Takács Kvartettet választották a komolyzene halhatatlanjai közé.

A többi kategóriában idén olyan világhírességek kerültek be mások mellett a Hírességek Csarnokába mint Montserrat Caballé, Renée Fleming, Anna Netrebko, Thomas Hampson, Bryen Terfel, Leontyne Price operaénekesek, Vladimir Ashkenazy, Emil Gilels, Szergej Rahmanyinov zongoraművészek, Andrés Segovia spanyol gitárművész, Maurice André francia trombitaművész, Wynton Marsalis amerikai trombitaművész, Yo-Yo Ma amerikai csellóművész, Emmanuel Pahud svájci fuvolaművész, az Amadeus Quartet, az Alban Berg Quartet, a King’s Singers.