Öt évvel a francia absztrakció magyar származású kiemelkedő alakjának halála után ez a méretében és jellegében is példa nélküli, első retrospektív tárlat – amelyen Hantai 1949 és 1990 között készült festményeiből mintegy 130 lesz látható – egy nemzetközileg elismert munkásság gazdagságáról és jelentőségéről tanúskodik – olvasható a kortárs képzőművészet egyik legnagyobb presztízsű kiállítóhelyének közleményében.
Franciaországban utoljára 1976-ban rendeztek Hantai munkáiból átfogó kiállítást a Pompidou Központban, majd számos francia és német múzeumban voltak láthatók a festőművész művei, 1982-ben pedig ő képviselte Franciaországot a Velencei Biennálén. Ezt követően a művész teljesen kivonult a művészeti életből, abbahagyta az alkotást. A kilencvenes évek végétől időnként kiállította képeit, de ekkora méretű tárlata soha nem volt.
Az 1922-ben Biatorbágyon született és a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett Hantai Simon 1948-ban római ösztöndíjasként beutazta Olaszországot, majd Párizsban telepedett le, ahol eleinte André Breton szürrealista csoportjához tartozott. Az ötvenes évek közepétől absztrakt kalligrafikus képeken dolgozott. A hatvanas években találta ki saját festői, úgynevezett pliage-technikáját, amelynek lényege a vászon gyűrése. Ez a leginkább a textilfestő batikoláshoz hasonló technika tette ismertté.
„Miután egy ekkora jelentőségű festőnek ez az első retrospektív kiállítása, a lehető legteljesebbre terveztük, időrendi bemutatással, a munkásság legfontosabb pillanataira helyezve a hangsúlyt. Két nagy részből áll, a választóvonalat a pliage jelenti, amely a hatvanas évektől Hantai egyetlen munkamódszere volt. Ugyanakkor a pliage előtti festményeket sem akartuk elhanyagolni\" – hangsúlyozza Alfred Pacquement, a tárlat kurátora.
A kiállítás a művésznek a Franciaországba érkezése után készült szürrealista képeivel kezdődik. A folyamatos kísérletezéssel festészete egyre inkább gesztikussá vált, a figuratív alakzatok helyét jelek vették át. A fordulópont Hantai számára Jackson Pollock és az akciófestészet felfedezése volt: az ötvenes évek végén szakított a szürrealizmussal, ekkor készítette gesztusfestményeit, majd 1958–1959-ben egyetlen kalligrafikus képen, az Ecriture Rose-on (Rózsaszínű írás) dolgozott. A 3×4 méteres alkotás a párizsi kiállítás egyik csúcspontjának ígérkezik.
A hatvanas évektől jelenik meg művészetében a „vakon festés” és a hajtogatás módszere, ekkor végleg elhagyta a képzett rajz- és festéstudást igénylő hagyományos technikát: 1960–1982 között a batikhoz hasonló, a festést és hajtogatást kombináló technikával nyolc sorozatot hozott létre, elsőként a Mariale-t. A nagyméretű képek uralkodó színei a helyenként szürke és fekete foltokkal megszakított kék és fehér.
Hantai ettől kezdve óriási hatást gyakorolt a fiatal festők induló nemzedékére. 1982-es búcsúját követően minden megjelenése szenzációnak számított: régi képeit feldarabolva, azokból új kompozíciókat állított össze, mint például a Laissées (Meghagyott)-sorozatot, amely az 1980–1982-ből származó Tabulas-ból született meg. Eközben a Guggenheim Múzeum és a Pompidou Központ felkéréseit is visszautasította.
Hantai Simon már életében a kortárs festészet emblematikus, megkerülhetetlen alakjává vált, festményei számos nagy európai és amerikai magánygyűjteményt, illetve múzeumot gazdagítanak. Tavaly szeptemberben a Sotheby’s aukciósház párizsi árverésén egyik festményéért 720 750 eurót, azaz több, mint 204 millió forintot fizettek.
A kiállítás 320 oldalas francia és angol nyelvű katalógusában a legjelentősebb francia művészettörténészek, többek között Georges-Didi Huberman mellett – egyetlen magyar és egyetlen női szerzőként – a New Yorkban dolgozó, Hantai-szakértőnek számító Berecz Ágnes művészettörténész is közölt tanulmányt.
A retrospektív tárlat szeptember 2-ig tekinthető meg Párizsban.
