Szeretem a komolyzenét, szívesen hallgatom kocsiban – különösen dugó idején, autóstársaim feszültségét is ellensúlyozandó – a Klasszik Rádiót. A Bartók Rádió műsorai inkább otthon élveznek előnyt, vagy az autópályán, persze a Klasszik itt is, ott is „bezavar”. A 168 Óra netes kiadásában május 11-én délután megjelent jegyzet azonban most megrémített. Ha mindaz igaz volna, amit a Leszoktatás című írás állít, még az a csekély komolyzenei műveltségem is megkopott, amit felszedegettem magamra egy ifjúsági vonószenekar első pultnál játszó tagjaként anno.
A 168 Óra cikkírója állítja, a Bartók Rádióban a „megmaradt és – feltehetőleg – kormányhű munkatársak, állásukat féltve, átalakították a műsorstruktúrát: önkéntes túlteljesítéssel és megfelelési kényszerükben görcsösen igazodnak a magát keresztény-konzervatívnak hazudó kurzushoz”. A szerző szerint „újabban délelőttönként rendszerint csak liturgikus zenék, oratóriumok, motetták, madrigálok és misék szólnak”, ám a Bartók „maroknyi zenei szerkesztői csapata még így sem érzi magát eléggé biztonságban, és állásuk megtartásának reményében nem feledkeznek meg a kurzus magyarságpolitikájáról sem. Ezért a délelőtt abszolvált egyházi zene után, délután fél háromkor népzenei műsort adnak, hogy a hatalom kedvében járjanak. Ha ezen sikeresen túlestünk, akkor aránytalanul sokat kell hallgatnunk kortárs és nem kortárs magyar zeneszerzők műveit.”
Tény, hogy a Bartókról egy órára ma átkapcsoltam a Kossuthra, de valahogy nekem mindez nem tűnt fel. Hát fellapoztam a műsorújságot. Reggel hattól kilencig a Muzsikáló reggelben szólt Bach, Haydn, Beethoven, Csajkovszkij, s lám, milyen éles fülű is volt a cikkíró, valóban: huszonöt zenei tétel között csak odacsempészték Bach Máté passiójának Nyitókórusát! Aztán volt több mint egy óra Ránki Dezsővel, mintegy másfél óra a Budapesti Fesztiválzenekarral, amikor beütött a félórás Népzene – újragombolva. Most épp a Tanini Trió „térít”, jól figyeljenek, tizenhat zenei tétel között ott lesz Bach (és Gounod) Ave Mariája is! Majd jön Drahos Béla fuvolakoncertje, s mindezt két és fél óráig kell „bírni”. A „népiesch-klerikális” szellem jegyében fél nyolctól tízig Sosztakovics és Beethoven-kilencedik, este tíztől tizenegyig finn kortárs dzsessz, s az „aránytalanul sok kortárs zeneként” éjfélig egy óra Steve Reich, egyebek között olyan „jelentéktelen” művekkel, mint a WTC 9/11 a Kronos Quartet előadásában.
